Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

munitás ezt a következőképpen irta eló': ', "Elöljáróink köteleztetnek mind törvényes, mind pedig gazdaságbeli dolgainkat szorgalmasan, hiven és igazságosan folytatni. Midőn nagyobb dolgok előadják magukat, minket összehivatni, szavainkat venni, egyszóval mindennemű javunkra és közmegmaradásunkra célzó ügyeinkben dolgainkat előmozdítani és ügyeinkben pártunkat fogni. Ellenben kötelezzük mi is magunkatarra, hogy ő kegyelmeteket mindenben engedelmeskedni el nem mulasztjuk, midó'n hivattatunk, a Gyűlésből ki nem maradunk, és a javakra célzó rendelésünkből magunkat ki nem húzzuk, azt mindnyájan örömmel cselekedni fogjuk" . A végrehajtó hatalmat gyakorló tanács intézkedéseiért a közgyűlés előtt felelt. A közgyűlés, mint a fenti idézetekből is látható, a nagyobb, az egész közösséget érintő dolgokban a döntés jogát fenntartotta magának. Azt mondhatjuk, hogy a község szinte minden belügyében szabadon határozott, teljesen önállóan rendezte be belső életét, valóban önkormányzattal birt. Azonban a communitás "alkotmányának" megsértésével s az egyéni birtoklásban levő ingatlanokkal kapcsolatos problémák, valamint általában a súlyosabb vétségek már a vármegye hatáskörébe tartoztak. Nemesi községünk szervezete igy kapcsolódott, így épült be a megyei joghatóságba, ill. az általános jogrendszerbe. A vármegyéhez benyújtott periratok arról tanúskodnak, hogy Csépa önkormányzata a kialakulását követő első két évtized után, kb. 1750-től 1789-ig belső válsággal küzdött. Általában az osztatlan közös kezelése és az abból való részesedés körül adódtak problémák. Többször előfordult, hogy egyes közbirtokosoknak éveken át nem, vagy csak r.észben juttattak az osztalékból. A pereskedések vége leginkább az lett, hogy a károsultak visszamenőleg is megkapták a közös vagyon rájuk eső részét. Az iratok több olyan tanúvallomást őriznek, melyek elmondják, hogy "régebben másként volt minden" (1750 előtt), a közbirtokosok valamennyien mindig megkapták porciójukat, mindent igazságo214) san fölosztottak. A lakosság növekedésével párhuzamosan azonban az elöljáróságok gondjai is szaporodtak. Nehezebb lett az irányítás, bonyolultabbak a feladatok, nagyobbak a közös költségek. Ennek következtében az 1770-es évek-94-