Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

életkörülményei nem mondhatók rosszabbnak az országos szintnél. Ha nem is volt a környék lakossága kedvezőtlenebb helyzetben, mint általában a magyar jobbágyság, de az áttekintett 80 év számára az átlagnál viszonylag sokkal mélyebbre sülylyedést, viszontagságosabb életet hozott. Ezért a környék falvai talán még jobban várták az átalakulást, mint más vidékiek. Az 1771-1848 közötti időszak az Alsó-Tiszazug falvaiban az elszegényedés, az elzselteresedés periódusa volt. Egyben azonban a paraszti érdekvédelem, a paraszti önkormányzat elszürkülésének, válságának periódusa is. A következőkben tekintsük át a nemesi község önkormányzatát, szervezetét, tevékenységét és figyeljük meg, hogy a kiváltságokat élvező Csépa, képes volt-e kedvezőbb életfeltételeket, jobb megélhetést biztosítani lakosságának, mint a szomszédos többi falg. Csépa területének nagy részét - mint tudjuk - 1664-ben Móricz József királyi adományként katonai szolgálataiért kapta. Később Tzucz László örökölte. Az 1720-as évek elején az öt ágra szakadt Czucz familai és a határból területekhez jutott más kisnemesek (Csernus, Kanyó, Nagy, Tárcsády, Sárközy) szállták meg. A török dúlás által elpusztult Csépa lassan ismét falusi jellegű lakott hellyé vált. A házhelyek, a szántók és kaszálók egyéni birtokbavétele mellett az osztatlan vagyon (legelő, vizek, homok, mocsarak és regálé javadalmak) közös használatban maradt. A nemesség tehát közbirtokosságot alkotott. Az osztatlan közös gazdaságos használata, jövedelmének igazságos elosztása mindenkinek érdeke volt. Ez az érdekazonosság a nemességet egyöntetű elhatározásra, egyezségkötésre (transactió) késztette. Az érdekvédelem céljából kötött szerződés a nemesi közösség önkormányzati szervezetének megalakulását jelentette. Ezt a szabad akaratból kialakított önkormányzatot, mivel a nemesek szabad szervezkedési joggal rendelkeztek, a vármegye elismerte és bírói hatósága alá fogadta. Hogy mikor került erre sor, pontosan nem tudjuk, a szerződés nem maradt ránk. Létezésére és tartalmára egy későbbi, ujabb transactió s más iratok utalásai, megjegyzései alapján következtettünk. 1723-ban az uj települést már NemesCsépónak nevezték, önkormányzati élet megindulása azonban valamivel később történt. Ismereteink szerint a csépaiak első nagyszabású, közös tény208) kedése az 1729. évi templomépítés volt, amire minden bizonnyal már a -91 -