Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

A fenti évek adatai mellett - sajnos - csak az 1751-es összeírás anyaga ismeretes. 173) így, folyamatosan csak eddig mutathatjuk be Csépa állatállományának változását. Az állattartásra vonatkozó későbbi adatok csak 1850-bÓl állnak rendelkezésünkre. Ezekből azonban világosan felismerhető'már az az átalakulás, ami Csépa állatállományában a XIX. század közepére bekövetkezett 174) Ev összesen Vfoh Sertés 1725 40 db 49 db 1731 1751 1850 ökör 16 db 28 db 42 db óódb Tehén 11 db 25 db 51 db 225 db Ló 13 db 26 db 57 db 442 db 79 db 150 db 733 db 56 db 109 db 915 db 15 db 91 db ? Az 1 725 és az 1731 . évi ökörállomány egyénenkénti megoszlása s az 1801-ben íródott feljegyzés, mely a száj- és körömfájásban szenvedő marhákkal 175) történő szántásról emlékezik meg, azt mutatja, hogy a XVIII. század fő ekevonó állata Csépán is az ökör volt. A község nemesi jellegével összefüggő viszonylag nagyarányú lótartás viszont arra vezetett, hogy az elszegényedő nemesség, kénytelen volt igába szorítani lovát, gyakran még tehenét is. Az 1850. évi ökör- és lóállomány már ezt az állapotot jelzi. A nagyjószágállomány (ökör, tehén, ló) alakulása : Lakoss áq száma (fő) Jószág (db) Egy fó're esett (db) 1 725-ben 60 40 0,66 1731-ben 180 79 0,43 1751-ben 260 150 0,58 1850-ben 2250 733 0,32 -82-