Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)
sok adatait azonban kissé fenntartással kell kezelnünk, mert a porta, vagyis a tulajdonképpeni adótárgy értelmezése az idők során sokat változott, és az összeirósok sem voltak teljesen pontosak. Adóalapul, mint tudjul', régi törvény szerint egy olyan jcbbágyházat lakó család vétetett, amelynek olyan kapuja (porta) volt, ahol egy szekér ki- és bejárhatott. Ez a ház, amely egy jobbágyteleknek felelt;meg és a kapu. vagyis porta cimen került az adórovásba, szolgált az adóösszeg kivetése alapjául. Hogy hány család lakott egy ilyen kapuval biró házban,tekintetbe sem jöft. Valószínű, hogy egy ilyen ház hosszabb időn át egy család lakhelye volt. De a török dúlás és a jobbá g/csal adok szaporodása következtében összébb szorult a lakosság, s egy-egy pcrraalj népesebbé vált. Az Alsó-Tiszazug esetében egészen a XVI. század második harma45) dáig a portát egy jobbágy te leknek, illetve egy csalódnék tekintettük. A XVil. századtól azonban már az országos meghatározott portalappal számolunk, mely 1609-tól 4 0 \ egy portába 4 egész jobbágyteleket vagy 12 parasztházat vesz. ' E portaiap segirségével meghatározhatjuk, hogy az 1635. évi vármegyei portafelmérés adatai milyen viszonyokra mutatnak rá a Tiszazuggal kapcsolatban. Az emiitett évben Cibakházán 47) 1/2, Tiszakürtön 2, Csépán 1/2 porta után vettek ki adót. A többi község : Sas, Ug, Szelevény mégcsak számításba sem jöhettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy még mindig teljesen lakatlanok voltak, valószínű megindult már az élet ezeken a helyeken is. Az 1643-as tizedlajstromban azt jegyezték fel róluk, Csépával együtt, 48) hogy tizedárendájukat ugyahogy fizetik. 1647-ben Kürtön 2 1/2, Csépán 1/2 és már Sason is 1/3 portát számit a vármegye. Szelevény és Ug még most sem ke49) rült összeírásra. Ezek a kicsiny portaszámok, össze nem irt falvak arra mutatnak, hogy igen nehezen indult újra az életTiszazug régi településeiben. Az Alsó-Tiszazugban Kürt volt a legjelentősebb hely, ahol a lakosság a XVII. század közepére elérte a 130-150 fó't. Még jelentékeny falunak vehetó'Csépa is, kb. 30-40 lakossal. A régi nagymultu település - Ság - a pusztitásokat már nem tudta kiheverni, lakatlan maradt és a későbbiekben sem épült újjá. Hosszú stagnálás után alig kezdett azonban valami kicsiny fejlődés mutatkozni, amikor ismét érezni kellett a vidék lakóinak az ujabb török hadi felvonulások -45-
