Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

1566-tói, Gyula elfoglalásától végérvényesen e vidék is hódoltsági területté vált. 1668-ban megkötötték a drinápolyi békét, amely lezárta az oszmán birodalom nagy hódításainak korszakát. Kezdetét vette a végleges betelepülés. Ahol a török megvetette lábát, igyekezett mindjárt saját közigazgatását bevezetni. A meghorditott tartományokat kormányzóságokba (vilajetekbe) szervezték be, melyek élén a bejlerbej, a pasa állott. A vilajeteket nagyobb közigazgatási egységekre, livákra vagy másnéven szandzsákokra osztották. Ezek elére a szandzsákbej került, aki az illetó'szandzsákban a hűbéres haderők parancsnoka, valamint a közigazgatás vezetője is volt. A szandzsák közigazgatásilag újból kisebb területre :' náhijékre tagolódott. A náhije egyJsen bírósági kerület is volt, melyet a török bíró, a kádi vezetett. A meghódított területen a magyar állam, a keresztény egynáz és a nemesség földbirtokai is a török szultán, illetve a török kincstár birtokába kerültek. Egy talpalatnyi föld sem maradt magántulajdonban. Minden ingatlan, minden jövedelem a szultán korlátlan rendelkezése alá került. A földterület egy része megmaradt kincstári kezelésben, nagyobb részét pedig a rajta fekvő falvakkal és azok jobbágy lakóival együtt a szultán hübérbirtokként adaadományozta az érdemeket szerzett katonáknak, szpáhi tiszteknek és főrangú tisztviselőknek. Az Alsó-Tiszazug falvai közül Kürt,Sas, Ság már 1558-ban, Kunszentmárton pedig 1571-ben szultáni khász birtok lett. Kürt és Sas még 1590-ben is a budai pasa 31) khászai közé tartozott. A fenti községek a 15 éves háborúig valószínű sohasem kerültek egyetlen török katona felelőtlen birtoklása alá sem. Igy ezekben a falvakban, mint szultáni khász birtokon, aránylag nyugodtabb, biztonságosabb életet élhettek a lakosok. Kivételes helyzetüket folyóparti településünknek köszönhették. A török defterek szerint legfőbb jövedelmi forrásuk a halászat és a juhtenyésztés volt. A többi alsó-tiszazugi falu : Ug, Csépa, Szelevény, Pőkaháza, Istvánháza bár szintén folyóhoz közel eső helyek, a kincstári összeírásokban nem szerepelnek, igy valószínű, 32) a Csongrádon, esetleg Szolnokon székelő szpáhik birtokoai voltak. A hűbéres szpáhi tiszt rendszerint abban a tartományban kapta birtokát, ahol katonai szolgálatot teljesített. A szolgálat érdekében az óriási török birodalomnak -40-