Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

2. Ajörökjhódojtság korában A XIV. század végén, közelebbről 1391-ben jelentek meg a hódító ozmán 22) törökök Magyarország határán. Marx a magyar történelemről irt jegyezeteiben végzetesnek tartotta a törek eló'nyomulást egész Délkelet - Európa fejlődésére és tragikusnak azt a feudális anarchiát, amely több európai államban megakadályozta komoly haderő'szervezését a fenyegető hódító hatalom ellen. Világosan itélte meg, hogy a feudális anarchia és az abból fakadó katonai tehetetlenség vezetett el államunk tényleges bukásához, nagy tragédiánkhoz. 1526-ban Mohácsnál a magyar királyság védelmi szervezete megsemmisült. Az utána következő kettős királyválasztás és annak nyomán kibontakozó belső háborúk végzetszerűen előkészítették útját a török birodalom törekvéseinek. Mohács után az ország déli védelmi vonalát megszálló ellenségnek aránylag nem nagy eró'feszitésébe került, hogy a két részre szakadt ország közé harmadikul beékelődjék s megvesse alapját másfél évszázados "uralmának. A hóditó Nagy Szulejmán 1541-ben kardcsapás nélkül birtokába vette Buda várát. Ugyanezen évben török megszállás alá került a Duna-Tisza közének legnagyobb része. Pár év leforgása alatt a budai pasa kibővítette a hódoltsági területét a Duna és a Tisza mellékén minden irányban. Az 1552. évi hadjáratban Arad és Temesvár után bevették Szolnokot. (A várvédő zsoldosok gyáván megszöktek az alig egy évvel korábban épített és jól felszerelt várból, melyet igy a török vérveszteség nélkül szállt meg.) Rövidesen elfoglalták Balaszentmiklóst ís (Törökszentmiklós), ahol földvárat építettek. A várakba befészkelődött hódítók első dolga továbbra is a Tisza vonalától keletre való terjeszkedés maradt. Már 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot, amely 133 éves fennállása alatt egyike lett a budai pasalik (kormányzóság) legnagyobb és legfontosabb szandzsákjaínak. -38-