Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

Az 1920-as évektől Csépán nagyobb figyelmet kezdtek fordítani az iskoláskort még el nem ért gyerekekre. Először egy nyári gyermekmendékházat állítottak fel. Itt egy képesités nélküli óvónő vigyázott a kicsinyekre. 1925-28 között évente (nyári időszakban) mintegy 110-150 gyermeket gondoztak a menedékházban. 1928-ban a róm. katolikus egyházközség kisdedóvót hozott létre. Ennek irányi230) tását már okleveles óvónőre (Hám Mária) bizták. A kisdedóvó állandóan, egész évben működött. 1931-ben az egyháztanács felajánlotta az óvodát s vele együtt 3 nevelőnői állást (jövendő üresedés esetén) a Tiszaujfalun székelő Szent Benedek Leányai nevű szerzetesrendnek. 1934-ben a szerzetesnők - Mezei Agnes tanítónő, mint főnöknő és óvónő vezetésével - el is foglalták uj állasukat. (Ettől kezdve az óvodát zárdának nevezték.) 1935-ig évente 50-80 között változott az itt gondozott gyermekek száma. 1935-ben a zárda főnöknője Szálai Antónia lett. Ettól az évtől dolgozott ott Rácz Erzsébet okleveles óvónő is. 1940-ben Györik M. Anna lett az uj vezetőnő, kisegítője pedig a képesitéssel nem rendelkező Lantos Kinga. 231) Ekkor 51 fiu és 54 kislány járt az óvodába. - 233A 232. oldalon levő táblázati adatokból láthatjuk,hogy 1930-ra ezen a vidéken az analfabétizmus visszaszorult. Maradt azonban még bőven tennivaló. Az írástudatlanok a lakosság jelentós részét tették ki továbbra is. Csépán 1930-ban 2733 ember ismerte a betűvetést, az analfabéták száma pedig 403 volt.