Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

eredményezett. Inkább az igényesebb gyümölcsfafaj rák jutottak eló'térbe az igénytelenebb fajtákkal szemben. Csépán 1895-ben 17836 volt a gyümölcsfák száma. Ez 1929-re 10495-re csökkent. Továbbra is a szilvafa százalékaránya maradt a legmagasabb, de a korábbi 43 % helyett már csak 36 %-ot ért el. Az eltelt időszak alatt jelentősen emelkedett a gyümölcsfaállományon belül a meggy- és a kajszinbarackfa részaránya. A gyümölcsfák szinte minden udvaron és kertben is megtalálhatok voltak. A ház körüli gyümölcstermelés a kerti kultúra fejlődésével méginkább eló'térbe került. A kert területe 1927 és 1935 között 25 kat. holdról 26. kat. holdra növekedett. A kertészettel foglalkozók száma is jelentós emelkedést mutat. 1920-ban 2264, 1930-ban pedig már 2816 ember foglalkozott kertészettel. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk,hogy a vázolt időszakban Csépa növénytermelése jelentós lépéseket tett meg a belterjes irányban való fejlődés utján. De meg kell jegyeznünk,hogy a sajátos birtokviszonyok miatt bizonyos vonatkozásban (termésátlag, ipari növények termelése) kissé lemaradt az Alsó-Tiszazug községei mögött. Az ájjajteny_&ztés_fejiőa

,

ése sem mutat kedvezőbb képet. Csépa állatállománya (1911-1935)

l62) 161) 1911-ben 1935-ben szarvasmarha ló kecske sertés juh összesen: 325 488 78 529 10 Csépa 370 515 55 1192 25 1430 2157 163) Az állatállomány szerkezeti megoszlása %-ban: szarvas, narha ló juh + kecske sertés 1895 15 % 20,3 % 5,6 % 59,1 % 1935 17.1 % 23,8 % 3,7 % 55.2 % AI só-Tiszazug 1895 1935 19,1 % 10,3% 26,6 % 43,2% 26.5 % 17,2 % 9,3 % 47.6 %