Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

a párbér-hátralékok szaporodását és a papi földek megmunkálásának elégtelen voltát emelték ki, s ezekre kértek orvoslárs a vármegyétől. Sokszor sérelmeiket, bántalmaikat csak a História Domusban mondták el, mintegy figyelmeztetőül hagyva a következő'papoknak. A közbirtokosággal, a falu népével kapcsolatban tett megállapításaik vagy az utódoknak szánt soraik legtöbbször találóak, de természetesen pártosak is, mint ahogyan azok a nemesség irásai is. A plébánosok ilyen jellegű feljegyzései közUl talán a legélesebb bírálatot Beniczky Mór 1840-ben írott sorai tartalmazzák : "A csépai nyers tömeg : egy tudatlan, büszke - Nemes és Nemtelen -, goromba, alávaló, minden törvénytelenségre kész fajzat, melyet ha a templomban szemlélsz, azt mondhatnád : legistenfélőbb - kilépvén azonban a templomküszöbén, mintha már nem is lett volna ott. A tiszta erkölcsök számkivetvén, a fellátás divat. Bár csak 1/2 vékás földjei legyen is, már mint született koldus-földesúrral, szamársággal vegyitett gőgje miatt, 288) boldogulnod emberi eró't meghaladó munka." Ezek a sorok nyilvánvalóan túloznak, és belőlük inkább az a reflektálás tökröződik, amelyet a Curiális Csépa kegyúri jogának nagy szigorral történő gyakorlása váltott ki a plébánosból. A kegyúri jog szigorú gyakorlásának bemutatására álljanak itta helység 1845. évi 289) tanácsülés? végzésének pontjai : ' "1. Ennek utána a Helybeli Tisztelt Plébános Ur a Halottak Könyvébe a beirott halottak nevei után lineákat húzván, melyekbe a vers-harangozásokért és lobogókért bevett pénznek mennyiségét feljegyezze. 2. Amidőn az egyházfi a perselybe hányt pénzt felolvassa, s az a plébános ur által beiratik, ő magának is jegyzőkönyvecskét tartson, melybe a pénznek mennyiségét a legigazábban, lelkiismeretesen, időnként dátumozva jegyezze fel. - 113-