Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

felszereléséért és rendjéért. A jövedelmet a parochus évente a helység hadnagyának adminisztrálta. A kocsmai haszonról tájékoztatnak a következő' adatok i

25

" 1740-50 között évente 1750-60 között évente 1760-70 között évente 1 770-80 között évente 1780-89 között évente Jövedelem , 200-300 Ft 600-700 Ft 300-400 Ft 300-400 Ft 250-350 Ft Kocsmáros Palásty Pál Szabó János Szabó János Görög András Oberna Mihály A szazad végén a communitás - érthetően - nem volt megelégedve kocsmája jövedelmével. A csökkenő'bevételre azonban csak részben lehetett magyarázat az, hogy a "parochusok lelkiismeretlenül dolgoztak", inkább arról volt szó, hogy a zugivók elszaporodtak a faluban. Ennek az állapotnak megszüntetését az 1789. évi egyezség szigorúan ki Is mondta. A zugivók elterjedése és életképessége arra mutat, hogy a helység kocsmájában mért körösi,kecskeméti és egri borokkal (1771-ben pl. 136 hordó egri bt, 252) mértek el) a csépai borok Is felvették a versenyt. Községünk 1790-ben italmérési jogát évi 600 forintért árendába adta, ugyanakkor azt is kikötötte, hogy "a mindenkori árendás köteles a csépai gazdák borait illendő' 253) áron felvásárolni. Ezzel a kocsma fenntartásával járó feladatok leegyszerűsödtek, s a lakosság borértékesitési lehetőségei is javultak. A mérszárszék korántsem jövedelmezett ugy, ezért szinte kezdettói fogva árendások vezették. Forrásaink először a kocsmával és a bolttal 254) együtt 1731-ben emiitik. Arendája, 1789 előtt mindig 40 Ft volt, ezután pedig 60 forintra emelték. A pénzbéren kívül a mészárszék bőrlője 225) tartozott még a tanácsnak világitásra 50 font faggyút szolgáltatni. A legfontosabb közszükségleti cikkek árusítására a helység egy kis v egyeskereskedést, boltot tartott fenn. A boltot szintén árendába adták, - 104-