Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)
Kérésével a Jászkun Kerület nem állt egyedül. 1874. március 16-án Heves és Külső-Szolnok t. e. megye közgyűlése is tárgyalta a kérdést, és felirat küldését határozta el, amelyben pártolja a Hajdú Kerület, a Jászkun Kerület, Csikszék, Bereg megye, Esztergom megye, Felső-Fehér megye és Esztergom sz. kir. város e célból benyújtott kérvényét 14 . Borsod megye az elutasítás terén odáig ment, hogy a közigazgatási és pénzügyi problémák megoldására egyetlen utat talált célszerűnek: „a jelen országgyűlés mielőbb oszlattassék fel, s történjék hivatkozás a nemzet akaratára." 15 Ez a visszhang arra késztette Szapáry belügyminisztert, hogy elképzeléseiről kikérje a megyék, az érintett városok és községek véleményét. 16 Egyidejűleg a főispánoktól a megyék véleményének politikai és gazdasági hátteréről tájékoztatást kért. 17 Az érintett megyéktől és városoktól érkező javaslatok igen tarka képet mutatnak, általában ellenzik Heves-Jász megye létrehozását, helytelenítik a Kiskunság Pest megyéhez való csatolását és kettéosztását, viszont megelégedéssel veszik tudomásul az önálló Kun megye alakulását. Volt olyan eset is, amikor Szapáry Heves-Jász megye elképzelése helyeslésre talált. Gyöngyös városáról van szó, amely az új Heves-Jász megyében fekvésénél fogva eredményesen harcolhatott a megyeközpont rangjáért Egerrel szemben. Gyöngyös város felkészült a harcra, és támogatta ebben Alattyán vezetésével 19 község is. 18 Az indok: Gyöngyösnek saját megyeháza van, és el tudja helyezni a törvényszéket is, a tervezett 7 járási székhely közül pedig csak Pétervására esik közelebb Egerhez, mint Gyöngyöshöz. Az érvek elgondolkoztatták Eger közgyűlését is, és sietett ellenkérvénnyel biztosítani a megyeszékhelyjogot. Ehhez a kívánsághoz a megye közönsége is csatlakozott, azzal, hogy történelmi emlékek fűzik a megyét Eger városhoz. A helyzet érdekessége, hogy Eger saját érdekében támogatta a Jászkun Kerület önállóságát: „A Jászkerület ugyan, köztudomás szerint erős reményt táplált arra nézve, hogy képességét a törvényhatósági önállásra bebizonyítván, ezt, ha kell, a közjó oltárára hozandó áldozatokkal is keresztül viendi. Mi, kik a történelmi emlékek, s nemzeti hagyományok iránt, ha azok cultusa [tisztelete] szabadságérzetünkkel is összhangzásra hozható, szintén kegyelettel viseltetünk, a Jászkerület ezen törekvését természetesnek találjuk, s anélkül, hogy e kérdés taglalásába bocsátkoznánk szerencsét kívánunk szomszédainknak a kísérlethez." 19 A megértés oka az, hogy a Jászság nélkül alakuló Heves megyének jobban középpontjában van Eger, míg Heves-Jász megyében Gyöngyös is számításba jöhet. HARC AZ ÖNÁLLÓ JÁSZ MEGYÉÉRT A Szapáry-féle területrendezési javaslat Jászságot illető elképzelésének hibáit bizonyítja a jászok első kérvénye is, amelyet a Belügyminisztériumban 1873. november 12-én iktattak, tehát a törvényjavaslat szövegének nyilvánosságra hozatala előtt. 20 A kérvényt magánszemélyek szerkesztették, 14 polgár írta alá, s elsőnek foglalták írásba az önálló Jász megye tervét. A földrajzi viszonyokra hivatkoznak: a Mátra, és a Tisza, mint természetes határ közé önként kívánkozik egy megye, központjában az ideális székhely, Jászberény. A későbbi harcok idején is a Jász megye és Jászberény székhely ügye szo/ 14. HmL: Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék kgy. jk. 5/1874 15. UO. 6/1874 16. A Belügyminisztérium korabeli irataiban olyan sokszorosított felhívások találhatók amelyeken az érintett törvényhatóságok nevét és a területi kérdéseket utólag, kézírással töltötték ki. Ez is bizonyítja, hogy a felhívás általános volt, feltehetően minden törvényhatóság megkapta. 17. A felkérésre hivatkozik a Kerület főkapitánya és a hevesi főispán is, az eredeti levelet azonban nem sikerült megtalálnom a Belügyminisztérium irataiban. 18. Alattyán és a többi 18 község: Tar, Vécs, Visonta, Karácsond, Zsadány, Méra, Nagyfüred, Zaránk, Felső-Nána, Hort, Delk, Halmaj, Domoszló, Hatvan, Apc, Ugra, Ludas, Ecséd kérvénye megtalálható: OL: K 150 1874-II-1-50615 19. UO. 1874-II-1-49176 20. uo. 1874-II-1-48486 32
