Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

választmány, amely a tagok érdektelensége folytán az ügyek előkészítő tárgyalására sem alkalmas. Valószínű feltevés, hogy a közgyűlés minden alkalmat megragadott, hogy ellenkezését fejezze ki a törvénnyel szemben, esetleg mondvacsinált problémák kapcsán is.A belügyminiszter 1872. október 31-én, válaszában rámutatott az érvek tarthatatlanságára, közölte, hogy a választmány kiegészítése a tisztikarral a törvény értelmében megengedhető, és ez ellen kifogást nem emel. Hangsúlyozta, hogy az állandó választmány tagjainak hanyagsága nem bizonyítja az intézmény életképtelenségét, megfelelő képviselőket kell erre a posztra választani. Végezetül hozzátette, hogy a törvény módosítására nem tesz előterjesztést annál is inkább, mert hasonló panasz más törvényhatóságoktól nem érkezett. A Kerület közgyűlése a válaszban megnyugodott. A továbbiakban az állandó választmány működése zavartalan volt, a közgyűlés elé kerülő ügyeket a jegyzőkönyvek tanúsága szerint sikerrel készítették elő. A TISZTVISELŐK, KEZELŐ- ÉS SZOLGASZEMÉLYZET Az önkormányzati rendelkezéseket, valamint a kormány rendeleteit tisztviselői kar hajtotta végre. A tisztviselők munkáját segéd- és kezelő személyzet segítette, s rendelkeztek meghatározott számú szolgaszemélyzettel is. A tisztviselők munkájukért szabályrendeletben megállapított díjazásban részesültek, amely állandó összeg volt, s nem függött a munkájuk minőségétől. A fizetésen felül az egyes tisztviselők lakbértérítést, útiátalányt, illetve napidíjat és útiköltséget is kaphattak, annak megfelelően, hogy munkakörük igényelte-e azt. A Jászkun Kerület tisztviselői kara a törvény értelmében az ország többi megyéjéhez hasonlóan alakult, azzal a különbséggel, hogy - élve a törvény engedelmével megmaradtak a korábbi elnevezések, a hatáskörök megosztása azonban az előírásoknak megfelelő volt.

15 a) Az alkapitány (alispán): A törvényhatóság legfőbb tisztviselője. A törvény az alispánnak igen széles intézkedési lehetőséget biztosított, és ezzel megoldotta a testületi adminisztráció felszámolását. A törvény hatályba lépése előtti időkben az alispáni hatáskört meghatározott számú képviselőkből álló kisgyűlés gyakorolta, mint testület, s ilyen módon a felelősségre vonás lehetetlen volt, s a hatékonyságot és gyorsaságot sem lehetett maradéktalanul biztosítani. Az alispán rendelkezik a tisztviselőkkel, valamint a segéd-, kezelő és szolgaszemélyzettel, segítségükkel vezeti a Kerület kormányzatát. Feladatatai közé tartozik, hogy az ügyintézésről, s az igazgatás állapotáról negyedévenként jelentést tegyen a közgyűlésnek. Az alispán felügyelete alatt tevékenykedő tisztviselők két csoportba oszlanak: a központi tisztviselők és a kerületi tisztviselők. Ez utóbbiak a kerületi igazgatás vezetői. b) A központi tisztviselők: Az alkapitány ügyintézői munkáját a főjegyző és az aljegyzők segítik. A főjegyző adott alkalmakkor az alkapitányt helyettsíti, és átruházott hatáskörben közvetlen irányítója az ügyviteli, irodai kezelő- és segédszemélyzetnek. Fontos feladata a közgyűlési jegyzőkönyvek szerkesztése, hitelesítése. Az aljegyzők a tulajdonképpeni előadók, akik a főjegyző utasítása alapján az egyes ügyeket előkészítik, és az állandó választmánynak felterjesztik. A központ további tisztviselői egy-egy speciális feladatkört látnak el, támaszkodva a kezelő- és segédszemélyzetre. 15. A tisztviselői kar munkamegosztására vonatkozó adatok a J—K—K szervezési tervezetében találhatók, vö. 8. jegyzet 15