Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
Te mint egyik fő tényezője a szerencsétlen kimenetelű debreceni csatának, vádul hozod fel Görgei fővezérnek azon parancsát, melyet Nagysándor tábornoknak küldött a csata elfogadására, s az ellenség visszaverésére. Nem bocsátkozom, de nem is bocsátkozhatom azon részletekbe, melyeket te oly érdekes, s szakavatott tollal leirsz. Mint osztályparancsnoka az első hadtestnek, legjobban voltál beavatva s értesülve minden e csatára vonatkozó részletekről. Tudvalevő dolog mindazon férfiak előtt, kik a dicső, de szerencsétlen korszakot, mint tényezők éltek át, hogy leginkább a te épp annyira bátor, mint tapintatos vezényletednek köszönhető, hogy az első hadtest véglegesen fel nem koncoltatott, s hogy annak zászlóaljai ziláltan bár de mégis csatlakozhatnak a sereg zöméhez. Téged vád nem, csak babér illet a debreceni gyásznapért, ne vedd tehát szubjektivitással soraimat, én e tárgyhoz egész objektivitással fogok szólani, mint katona, elmélkedve egy katonai tény felett. Távol van telkemtől minden vádolási szándék, s csak a legszigorúbb igazság érzete vezényli toliamat. Azt mondod leveledben kedves barátom, s mondatod vádlólag hangzik a fővezér ellen, hogy Görgei parancsa gúnyosan renddé az első hadtestet vezénylő Nagysándor tábornoknak, hogy a csatát Debrecennél fogadja el, s az ellenséget verje vissza. Váljon képzelhető-e oly parancs fővezértől alvezéréhez, hogy ütközzék meg, s veresse meg magát? Ugye nem? Minden sereg, ha megütközik, a győzelem reményével teszi azt. Vannak ugyan esetek, hol kisebb-nagyobb hadosztályok azon határozott parancsolatot kaphatják, hogy a reájok bízott pontokat a végsőig tartsák; lehetnek esetek egy hadjáratban, hogy egyes hadoszlopok feláldoztatnak, ha feláldoztatásuk által oly strategikus előny éretik el, hogy az általános hadműveletnél döntőleg hathat egy hadjárat kimenetelére. Hogyha ilyen parans nem eléggé okadatolva történik, akkor felelős érte mindenesetre az, kitől származott, de vád nem érheti a fővezért azért, mert alvezérének (főleg ha az véd, mint volt Debrecennél az első hadtest) azt rendeli, hogy ütközzék meg, s a megütközés által hátráltassa az ellenség előnyomulását. Ha Görgei a hadművelet akkori állásánál az első hadtestnek azt parancsolta volna, hogy Debrecent tartsa az utolsó percig s el hagyta volna vérzeni a hadtestet anélkül, hogy segítségére sietett volna: akkor igenis alaposan lehetett volna rossz szándékkal vádolni. Továbbá lehet-e a fővezért felelősségre vonni azért, ha alvezére, kit egy taktikus mozzanat kivételével bízott meg, akár szerencsétlenül, akár nem, elég ügyesen felelt meg kiszabott feladatának. Lehet-e Görgeit azért vádolni, hogy a debreceni erdőt Korponay lándzsákkal felfegyverkezett újoncai védték, ahelyett hogy azt edzett, s lőfegyver ügyes használatában kellőleg gyakorlott zászlóaljak tartották volna elfoglalva. Lehet-e Görgetnek vádul felhozni, hogy az első hadtest létszámához képest, oly nagy arcvonalat foglalt el, mint a minőben az csakugyan felállítva volt? Tegyük fel, hogy az orosz sereg csakugyan győzelmesen hatolt volna be Debrecenbe, maga előtt szorítva az első hadtest közepét és balszárnyát, nem állhatott volna-e elő egy hasonló lehetőség, minő által boldogult Asztalos Sándor barátunk megmentette a már tökéletesen elveszített aradi csatát, ha a te zászlóaljaid tartják elfoglalva az erdőt a csak lándzsákkal felfegyverkezett újoncok helyett. Aradról egészen ki volt már szorítva Gaál serege, ágyúi elfoglalva, a városba 8000-nyi ellenfél már benyomult volt, midőn Asztalos csak 4 század gyaloggal, % század lovassal, s két ágyúval serege zömétől egészen elvágva, a legkétségbe esettebb helyzetben az ellenfél kezében levő város közé szorítva látta magát, s mi lett eredménye e maroknyi honvéd csapat megjelenésének, s hősi támadá89
