Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
Aldershausen [Oldershausen], a bán oldala mellett vesztette el lábát egy ügyes ágyúlövés által, hogy Móga nem akarta üldözni a vert sereget, hogy Jellasich késő este parlamentert küldött hozzá, kicserélte Fligellyt Ivánkáért s háromnapi fegyverszünetet kért, de ezt arra használta fel, hogy Győrbe s onnan az osztrák határ fele menekedjék."40 40 Pulszky 1881, 204-205. 41 Ivánka 1881, 52-53. 42 Az előzményekre lásd: Hermann 2018b; Hermann 2019; A rehabilitációs mozgalomra lásd: Kosáry 1994, 55- 65. Ivánka e sorok olvastán döntött úgy, hogy megírja 1848. évi emlékeit, és - ellentétben Pulszkyval - meglehetős pontossággal örökítette meg az általa átélt eseményeket. A kötetben több ponton is érintette Görgeihez fűződő kapcsolatát, s a kötet végén pedig a következőket írta: „Tartózkodom most is Ítéletet mondani emberek és a történtek felett; csak egyet mondok meggyőződésem szerint: a 14-ik áprilisi határozat vesztette el Magyarországot; Görgey magatartását ha valaki meg akarja ítélni, nem szabad elfeledni, hogy jelszava volt »V. Ferdinánd és az 1848-ki alkotmány, sem több, sem kevesebb.« Görgeyt 14 éves koromtól fogva ösmerem. Együtt voltunk 4 évig a katonai intézetben, — mindig első volt, mindig szerették, tisztelték tanulótársai; a magyar gárdánál a legkitűnőbb, s a hadi tudományokban a legműveltebb tisztek közé tartozott; együtt voltunk a palatinális huszároknál, itt is úgy volt. Cinikus, szegény, de független, büszke. Midőn a hadseregből kilépett, mint ösmeretlen vagyontalan tanuló - nélkülözéssel küzdve - hallgatta a kémiát a prágai univerzitáson, - sokszor találkoztunk - és csakhamar asszisztense lett Rettenbacher [Redtenbacher] tanárnak. Edzett teste, hidegvére, határtalan bátorsága ösmert az egész országban. Ily férfiak nem árulók."41 Mindez meglehetősen egyértelmű kiállás volt a tábornok mellett, s a tetejébe abban az évben jelent meg, amikor Kossuth Lajos „Irataim az emigráczióból" című művének második kötete kapcsán újra fellángolt a vita Görgei „árulásáról." 1884-ben a tavasz folyamán több egykori honvéd tiszt mozgalmat indított a tábornok rehabilitálása érdekében. A megbeszélések eredményeként egy nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben kijelentették, hogy az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételt nem tekintik árulásnak, hanem a hadi helyzet törvényszerű következményének. Ezután megállapodtak arról, hogy megpróbálják minél több bajtársukkal aláíratni a május 30-án elfogadott nyilatkozatot. A kezdeményezés híre rövidesen elterjedt, s a függetlenségi párti sajtó élénk agitációt indított annak megakadályozására. A Függetlenség című lap csaknem minden számában foglalkozott a mozgalommal, s örömmel adott teret az ellenzők cikkeinek. Ezzel egy időben a honvédegyletek egy része a rehabilitációt elutasító nyilatkozatot fogadott el, melyet végül az átadásig összesen 207 fő írt alá, köztük a szabadságharc két egykori tábornoka, Klapka György és Gáspár András is. Rajtuk kívül több magas rangú honvédtiszt is az aláírók között volt. Az átadást követően még további harminc aláírás gyűlt össze.42 Nem volt ott viszont az aláírók között Ivánka Imre, pedig a szervezők őt is felkérték, s három évvel korábbi „önkéntes" állásfoglalása alapján joggal feltételezhették, hogy Ivánka is csatlakozni fog. 81
