Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: A telek szigorúsága a kunszentmártoni rév számadásai alapján (1779–1806)
meg a közeledés a folyón.58 Az 1791/92-es tél során a körösi révnek március 12-13-án volt utoljára jövedelem nélküli napja. Április közepére „már az üdö jóra fordult, " és neki láthattak a csikók herélésének.59 Erre kellemes, nem túl hideg és nem túl meleg időben szokott sor kerülni. 58 Uo. 391. 59 HU-MNL-JNSZML-V.627. (Prothocollum Actorum Senatorialium 1788-1795.1792. április 14. 345. o.) 60 Uo. (1792. november 17. 390. o.) 61 Réthly 2009, 402-403. 62 Uo. 410-411. 63 Szabó 1991,110-111. 64 HU-MNL-JNSzML-V.627. (Prothocollum Actorum Senatorialium 1788-1795.1795. február 7. 587. o.) 1792 novembere enyhe volt. Kunszentmárton tanácsa még a fagy beállta előtt a fűzfa erdők pótlását rendelte el.60 Novemberben az utolsó úsztatás 16-án történik, de még december 8-án is sor kerül erre. Ami a révjövedelmet illeti, január közepén néhány napon nem ütötte pénz a révészek markát, február közepétől pedig már az úsztatások is megkezdődtek. December elején Pesten még enyhe, szép idő volt. Pozsonyban 17-én indult meg a jégzajlás zord északi szél kíséretében. Ám 20-ától újra enyhe volt az idő. A Dunán január közepén tapasztaltak jelentős mennyiségű jeget, január 19-én biztonságosan át lehetett kelni Pest és Buda között. Ám a tavasz is korán beköszöntött, mert február 14-én már virágok porát hordták a méhek.61 1793/94 fordulóján szintén az enyheség dominált. December 19-én volt az utolsó úsztatás és február elején már újra megkezdődött. A tél során egyetlen alkalommal sem volt bevétel nélküli nap. Ha volt is valamennyi jegesedés, az bizonyára csekély lehetett és komp helyett csónakkal is át tudták szállítani az embereket. A november és december országszerte többnyire száraznak bizonyult, havazás csak 1-2 napon volt és az is gyorsan elolvadt. Budán januárban jegyeztek fel jeget a Dunán. Kolozsvárott azt tapasztalták, hogy januárban „a' külső munkákat úgy lehet tenni, mint tavasszal."62 Az eltelt 4 enyhe tél után a kor embere ismét csapást élt át. Az 1791-es évet 1794-ben egy újabb aszályos időszak követte, melyet az ország egésze megsínylette. És bár a Nagykunság lakosságát az előző aszályos évhez képest felkészültebben érte az 1794-es, sokan mégis Szatmárba kényszerültek aratónak elszegődni.63 Az úsztatások november 23-án véget értek, december 20-án pedig a révnek sem volt bevétele. Január 1-én ismét révdíjkiesés mutatkozott, ám január 17-től február 5-ig egy-két nap kivételével folyamatosan szünetelt a révhasználat. Február 7-én a város tanácsa Kalló Thódor panaszát tárgyalta, miszerint „ezen nagy hó végett annyira meg-szorúlt, hogy Jármos Ökrei a' Kunyori Túri Tsárdánál telelvén a' Búza Szalma végett Lábairól le húlván emelgetössé lettek, f...]"64 Február 19-én túl, márciusban még 5 napon szünetelt a révműködés, az úsztatás pedig csak április második felében kezdődött meg. Az aszályt óriási csapadékmennyiség és lehűlés követte. November 20-án a Zagyva Jászberénynél megáradt. December 16-ától a Duna Újvidéknél zajlott. A kiskunsági Szabadszálláson az egyébként ridegen tartott szilaj ménes és a barom istállóba kényszerült. A pesti utak a januári havazásnak és hideg szélnek köszönhetően járhatatlanok lettek. Február végén Pozsonynál a Dunát továbbra is jég borította. Pest-Budán március 9-én múlt el a jég, majd áradás következett.65 A Kunszentmártontól 30 kilométerre 49
