Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)
ekkor még több tucatnyi elfogott volt, de az uralkodói közbelépés nyomán ők végül megmenekültek.72 Köztük említik Szunyogh Gáspárt, Ottlyk Györgyöt, Szirmay Miklóst, Raksányi Jánost, Géczy Istvánt, Bertóthy Ferencet, Kende Mártont, Feigel Pétert, Keczer Mihályt, Petenády Györgyöt, Jánoky Zsigmondot és Géczy Jánost. A megkínzottak között nőket is találunk, de ezeknek utóbb visszaadták a szabadságukat. 72 Hörk 1885, 86-87.; Ilyen személy volt Ottlyk György (1656-1730), aki önéletírásában leírja a saját tortúráját. Thaly 1875 73 Kónya 2018, 75. 74 Bidner 1941, 39. 75 Bujdosó 1874 76 Iványosi-Szabó 1996,131. Weber János özvegye is a börtönben halt meg, és közköltségen temették el. Az életben maradt gyermekek a családi vagyon elkobzásával koldusként hagyták el szülővárosukat, és szétszóródtak a Felvidék településein. Az eperjesi eseményekben Frigyes fia dicstelen szerepet játszott. Caraffának sokáig az embertelen kínzások, kivégzések ellenére sem sikerült „hitelt érdemlő” tanút szereznie vádjaihoz, Webert azonban annyira megfélemlítette, hogy nemcsak hajlandó volt beismerni az ellene hozott vádakat, hanem mások ellen is tanúskodott. Köztük volt saját testvére, Dániel is. „Az utolsó, aki aznap fejezte be életét, a jegyző bátyja Dániel volt. Nem tartozott az eperjesi polgárok közé, habár 1676-ben a külső városi tanácsban tevékenykedett. Hamarosan elköltözött, és Szolnokon telepedett le, ahol bizonyos városi tisztséget töltött be. Caraffa itt is megtalálta és a gyanútlant testvére vallomása alapján bebörtönözte. A börtönben katolikussá lett, így megmenekült a kínzásoktól.”73 Weber Dániel a jelek szerint bátran halt meg, mindazonáltal a vesztőhelyen megátkozta a bocsánatáért könyörgő, őt jogtalanul megvádoló testvérét.74 1687. június 30-án a kamara tulajdonába kerültek Weber Dániel ingóságai is, közte ruhák, kabát, kalap, köpeny, karóra, fegyverek, asztal, székek, konyhai eszközök, könyvek, szőnyeg, ing, kesztyű, éjszakai sapka, írószerek és hatéves disznók, összesen 83 arany 55 dénár értékben.75 A szolnoki Weber Dánielre az Alföldön mindazonáltal még sokáig emlékeztek. 1695- ben Kecskeméten említették, „Lovát keresi Földvári György Ló Tanító Miskán, ki Véber Dániel lovait tanította...”76 Összegzés helyett Vajon a két Weber Dániel valóban egy és ugyanaz a személy volt? A kérdésre teljesen bizonyos, egyértelmű válasszal pillanatnyilag nem szolgálhatunk. Ugyanakkor mégis igen komoly esélyét látjuk annak, hogy igennel lehet rá felelni. A gyanút az a rég ismert információ táplálja, hogy Weber Dánielt Szolnokról, többek szerint ottani „lakosként”, vagy épp helyi „tisztviselőként” vitték Eperjesre. Saját kutatásaink alapján úgy látjuk, a visszafoglalás utáni első években Szolnokon számottevő városi igazgatás nem volt, mivel hiányzott a nagyobb számú polgári lakosság. A legtöbb török várhoz, szandzsákszékhelyhez hasonlóan 1552 után a magyarság fokozatosan elköltözött, és 27
