Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)
Eperjes és Kassa kapitulációjakor ellenezte a szélesebb amnesztiát, mivel abban a hűséges emberek sérelmét látta. Véleményét egyébként számos magyar főméltóság is osztotta. Először 1672 táján járhatott Eperjesen, majd 1674/75 táján hosszabb időt töltött itt. Bizonnyal ismerte a főbb polgárokat, és felső-magyarországi parancsnokként kiterjedt kémhálózattal rendelkezett. A vélt összeesküvés kapcsán sajátos, de pontos képet adott I. Lipótnak a keleti országrészről, ahol a vallási problémák, a súlyos haditerhek, katonai atrocitások teljes politikai instabilitást okoztak. Számára nem az volt a kérdés, hogy létezike valamiféle összeesküvés, hanem hogy mikor tör ki új felkelés. Véleményével nem állt egyedül. 1687 nyarán Bádeni Lajos (1655-1707) tábornagy is attól tartott, hogy ha a katonaságot a török ellen kivonják a Felvidékről, és a Délvidékre vezénylik, a helyi lakosság Thököly híveinek támogatásával fel fog lázadni. Caraffa ennek megelőzésére egy szervezkedés ürügyén akarta megfélemlíteni a rendeket. A kuruc katonák tömeges átállásában is veszélyt látott, nem tudván, ki a barát és az ellenség. Eger és Várad török őrségei közel voltak, az oszmán vazallus Erdély politikája pedig kiszámíthatatlannak tűnt. Talán sohasem tisztázható, hogy mennyi volt a valóság Caraffa vádjaiban. Caprara sikertelen ostroma után a munkácsi blokád sokáig főleg magyar egységekből állt, ezekben sok kuruc szolgált. így a munkácsi őrség akadálytalanul portyázott, learatta a környék gabonáját, olykor lengyel földre vonult, ahol támogatást kapott. A volt kurucokkal való kapcsolattartásuk így nem volt nehéz. Caraffa sejthette, hogy sok vádlott nem követett el bűnt, de úgy vélte, azokat elkövethette volna, vagy a jövőben el fogja követni.68 68 Czigány 2018, 57-84. 69 Kónya 2018, 64-65. 70 Bidner 1941,12-13. Eperjesen 1687. február 16-án kezdődtek a lefogatások. Eleinte a fő tanú, Újhelyi (Tábori) Erzsók, egy kétes hírű markotányosnő volt, aki foglalkozása folytán szabadon mozoghatott a várakban, katonai táborokban. Elsőnek Weber János fiát, Frigyes szenátort vádolták meg, hogy Munkácsról levelet fogadott el. Állítólag korábban ő is többször váltogatta a vallását, szerette a jó társaságot, és hódolója volt a bornak.69 Jezsuitát rendeltek mellé, hogy vallomásra bírja, és katolizálás esetén vagyont és hivatalt ígértek. A vádlott hajlott a biztatásra, és megnevezte társait, akikkel olvasta Zrínyi Ilona üzenetét. A 12 tagú törvényszék elnöke maga Caraffa volt, míg az alelnök előbb Wallis ezredes, majd annak lemondása után Fischer Mihály kassai kamarai igazgató. A tagok között volt a később grófi címet szerző Szentiványi László, Burghardt Mátyás, Megyeri Gábor Sáros vármegyei jegyző, Juliani Péter és Frideri Péter olasz származású eperjesi tanácsosok, a német Bralieim Vilmos, Turtsányi, Pelsőczy György, Medveczky Mátyás, Harter Mihály és Görtz Márton, az eperjesi császári helyőrség parancsnoka.70 Weber után az Aba nemzetségből származó, gazdag lipóczi Keczer Andrást tartóztatták le, aki az elmúlt 25 évben a felvidéki evangélikusok ügyének neves pártfogója volt. Egy napon tartóztatták le a vejét, Zimmerman Zsigmond szenátort, kollégiumi inspektort, majd Rauscher Gáspár kereskedőt és Baranyay Ferenc szenátort, kollégiumi inspektort, akinek felhívására 1682-ben a nép lerombolta a ferences zárdát. A vallatás Caraffa jelenlétében ment végbe. Az ítéletet maga diktálta, ha valaki habozott vagy ellenszegült, azzal 25
