Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
kodó osztály materiális érdekei - amelyek egészében nem hagyhatók figyelmen kivül az önző, személyes érdekek: az irigység, a bosszúvágy, a rosszindulat. Egyidejűleg egy reménytelen lakáshelyzettel10 küszködő gazdaságpolitika és egy önkritikáját vesztett, korlátlan lehetőségeit a végletekig kihasználó hatalmi centrum törekvései is testet öltöttek e lakásfelszabaditó stratégiában."11 10 A lakáshelyzetről lásd: Palasik 2015,1365-1368. 11 Dessewffy - Szántó 1989, 6. 12 HU-MNL-OL-XIX-B-l-j („A" Rendőrhatósági osztály 60-89. 24. doboz, 00487/1951. Zárójelentés a nem kívánatos elemek Budapestről történő kitelepítéséről, 1951. május 21. -1951. július 18.) 13 Kis-Kapin 2013 és Palasik 2015 14 A honvédelemről szóló 1939. évi II. te. 150. §-ának („Kitiltás és rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezés") részletes szabályozására, illetve végrehajtására született rendeletek. Magyarországi Rendeletek Tára. Budapest, 1939,1269. és 1450-1457. 15 A lakásügy ideiglenes rendezése tárgyában. Magyar Közlöny - Rendeletek tára, 111. sz. 1948. május 16.1051- 1084. 16 HU-MNL-JNSzML-XXIII.7.a.-191/1951 Az 1951. július 23-án lezárt jelentés szerint12 a kitelepítendők listájára 6644 családot (17.350 főt) írtak össze, a véghatározatot 5893 család (15.037 fő) vette át, majd kitelepítettek 5182 családot (12.704 főt). Szolnok megyébe 985, Tiszaföldvárra 113 család került. A kitelepítés folyamata13 A kitelepítés nem véletlenszerűen, hanem egy 1951 tavaszán összeállított jegyzék alapján történt (bár, hogy ki került a jegyzékre, abban mégis sokszor elég nagy volt az esetlegesség). A rendőrök által kitöltött négyoldalas adatgyűjtési kérdőíven a lakás alapadatai mellett a lakók részletes személyes adatai szerepelnek. A kérdőívek feldolgozása után döntöttek arról, hogy kik kapják meg a kitiltó véghatározatokat, azaz kiket tiltanak ki a fővárosból. A véghatározatokat 1951. június elején kézbesítették a Tiszaföldvárra kitelepítetteknek. Ebben közölték a címzettel, hogy a „8130/1939. M.E. sz. és a 760/1939. B.M. sz. rendelet alapján1 " 1 Budapest területéről azonnali hatállyal kitiltom", továbbá azt is, hogy a „kitiltás következtében megüresedő lakását (lakrészét) a 6000/1948. sz. korm. rendelet15 értelmében igénybe veszem, lakását 24 órán belül átadni köteles". A végzés ellen panasszal lehetett élni, illetve ha a „betelepedés" után a kitelepített „más községben (rokonainál, ismerőseinél) kiván elhelyezkedni, [...] kérelmet terjeszthet az új lakhely szerinti illetékes megyei Tanács elé". A véghatározattal együtt kézbesítették a megyei tanács határozatát a leendő lakhelyről, hiszen az „indulás" mellett meg kellet szervezni az „érkezést" is. 1951. május 10-én Zsemlye Ferenc, a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága (VB) elnökhelyettese a belügyminiszter szóbeli rendeletére a kitelepítettek vasúti szállításával kapcsolatban azt jelentette, hogy felállították a jászsági alsó és a szolnoki járásban a szerelvények előkészítésére a bizottságokat.16 1951. május 15-én Rudas György rendőralezredes, osztályvezető informálta Házi Árpád belügyminisztert, hogy a Szolnok Megyei Tanács által küldött anyag alapján tisztázódtak az első hét szállításai és a pontos helyszínek (Kőtelek, Besenyszög, Tiszasüly), továbbá elküldte a kitelepítési ütemtervet, az egyes szervek részére elkészített „kioktatási" anyagot és a feladatokat tartalmazó összeállítást.17 185
