Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Mozgalmárból oktatási osztályvezető. Kácsor Ferenc élete és hivatali tevékenysége

módszerek végül célra vezettek, Kácsor Ferenc hivatali ideje alatt minden iskolatípusban sikerült csökkenteni a lemorzsolódást.175

175 Ez akkor is igaz, ha utólag túlzónak bizonyult Kácsor Ferenc 1952. január 4-én tett kijelentése, mely szerint „a lemorzsolódás most a tanévfolyamán gyakorlatilag megszűntnek tekinthető." HU-MNL-JNSzML-XXIIL2.a. (Jelentés az Oktatási Osztály munkájáról az iskolai tanulmányi felügyelettel kapcsolatban. 1952. január 4. 2. o.)

176 HU-MNL-JNSzML-XXXV.39.a. (1. fcs. 25. ő. e. 1952. január 8.18. o.)

177 Uo.

178 Egyes források arra utalnak, hogy a kritika ellenére Kácsor igenis sokat foglalkozott az iskolák ellenőrzésével. Példaként említhetjük a szolnoki Kohó és Gépipari Technikum 1951. december 23-án kelt jelentését, mely szerint az Oktatási Osztály vezetője, valamint előadói a tanév kezdete óta legalább 12 alkalommal látogatták meg az intézményt. HU-MNL-JNSzML-XXIII.15.a.-1280-K-l-6/1951 (A szolnoki Kohó és Gépipari Technikum jelentése. 1951. december 23.)

179 HU-MNL-JNSzML-XXIII.2.a. (1952. szeptember 9.10. o. és Uo. 1953. március 17. 7-8. o.)

180 HU-MNL-JNSzML-XXXV.39 a. (1. fcs. 34. ő. e. 1952. december 8. 8-9. o.)

181 Uo. (1952. január 8.15. o.)

182 HU-MNL-JNSzML-XXIII.2.a. (Jelentés az Oktatási Osztály munkájáról. 1951. november 30.1. o.)

Az alacsony tanulmányi színvonal miatt azonban az osztályvezető többször is komoly kritikát kapott. 1952. január 8-án Dávid Ferenc megyei párttitkár bírálta a legélesebb hangnemben az MDF megyei bizottságának ülésén. Kifejtette, hogy „az iskolákban nincs megfelelő mértékben biztosítva a fiatalok nevelése" s ezért elsősorban nem a pedagógusok és az alsóbb tanügyigazgatási szervek a felelősek, hanem a megyei Oktatási Osztály, hiszen „régi közmondás, hogy fejétől bűzlik a hal."176

Kácsort úgy jellemezte, hogy „nincs benne elég törekvés arra, hogy megismerje a munkaterületet, felmérje annak jelentőségét, hogy minél több tárgyismerettel rendelkezzen, s úgy szabja meg munkatársainak feladatát, hogy érjenek el ezen a téren az eddiginél nagyobb eredményt"177

(sic!)

A bírálók Kácsortól időről időre egyre szigorúbb ellenőrző munkát vártak el, mintha az oktatás színvonala csak azon múlna, hogy az osztály vezető milyen mértékben tartja kezében az iskolaigazgatókat és a pedagógusokat.178

Ez a nézet alapvetően a pedagógusokkal szemben táplált bizalmatlanságból fakadt. A megye vezetői többször hangot adtak azon véleményüknek, hogy a munkás- és parasztszármazású tanulók azért nem tudnak jobb eredményeket elérni az iskolában, mert a tanítók elhanyagolják és nem szívesen tanítják őket, sőt gyakran szándékosan rosszabb jegyet adnak nekik.179

Mindezt azért tehetik meg, mert az Oktatási Osztály dolgozói nem mernek velük szemben bírálatot megfogalmazni.180

Ez azonban nem volt teljesen helytálló. Kácsor 1952 januárjában éppen a megyei pártbizottság ülésén referált arról, hogy 9 hónapos működése alatt 19 iskolaigazgatót bocsátott el állásából, valamint 5 járási és városi csoportvezetőt váltott le, mert nem végezték megfelelően munkájukat.181

Mindez nem éppen arra utal, hogy gyenge kézzel bánt volna alárendeltjeivel. Kácsor igenis tett lépéseket a színvonal emelése érdekében, de ezen lépések radikalizmusa nem érte el a felettes szervezetek által elvárt szintet. 1951 őszén az osztályon belül öttagú továbbképző csoportot szervezett, melynek feladata a pedagógusok elméleti és szakmai továbbképzése, az oktatás szakirányú ellenőrzése volt. Emellett egy háromtagú középiskolai és egy héttagú általános iskolai tanulmányi felügyelői csoportot állított fel, melyeknek kifejezetten a tanulmányi színvonal megjavítása céljából az iskolák szakmai ellenőrzését kellett biztosítaniuk.182

A hanyag tanári munka kiküszöbölése érde169