Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Mozgalmárból oktatási osztályvezető. Kácsor Ferenc élete és hivatali tevékenysége
való elfogadtatása. A vallásos világnézetnek és a koalíciós időkre jellemző demokratikushumanista-nemzeti műveltségeszménynek a marxizmus-leninizmussal történő felváltásáról az 1950-ben bevezetett új általános és középiskolai tantervek gondoskodtak.129 Az ideológiai szemléletváltás mellett a Vallás- és Közoktatásiügyi Minisztérium (1951-től Közoktatásügyi Minisztérium) az osztatlan iskolák megszűntetésére is kísérletet tett. Ennek érdekében több száz falusi kisiskolát felszámoltak és körzeti rendszerbe tagolták be őket. A folyamat célja az oktatási színvonal emelése lett volna, ám a szaktanárok hiánya miatt a gyors eredmények elmaradtak, s bár a lemorzsolódók aránya csökkent, főleg a kis településeken még mindig sokan voltak, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát.130 A középfokú oktatás szerkezetét is átalakították: a gimnáziumot egységesítették, a tanulók ezután mindössze a reál és a humán tagozatok között választhattak. Emellett ipari, mezőgazdasági, közgazdasági és pedagógiai típusú szakgimnáziumok jöttek létre. Az ipari gimnáziumok négy évfolyamára egy technikumi év épült.131 Ezek az intézmények 1950-ben ipari technikumokká alakultak át.132 A gimnáziumok feladata a továbbtanulásra való felkészítés, a technikumoké pedig az elméletileg és gyakorlatilag egyaránt felkészült középkáderek kiképzése volt.133 Mivel a hatalom elképzelései szerint a kommunizmust a munkásosztály volt hivatott felépíteni, mindkét iskolatípusba özönlöttek a munkás- és parasztszármazású tanulók. Központilag meghatározott keretszámok születtek arról, hogy mely iskolatípusba milyen arányban kell a különböző társadalmi rétegekből származó gyermekeket felvenni. Ez azonban hátrányokkal járt. „A mennyiségi növekedés és a szociális arányok együttesen csak olyan feszttett beiskolázással voltak megvalósíthatók, amely nagyon kevéssé lehetett tekintettel a felvettek előképzettségére."13 ^ A munkás vagy dolgozó paraszti származású tanulók kedvező előmenetelét a pozitív diszkrimináció eszközével próbálták biztosítani.135 Az így beiskolázottak jelentős része azonban nem tudta elvégezni a középiskolát, amire bizonyíték, hogy az 1949-1950-es tanévben országosan a diákok 8,7%-a maradt ki a középfokú oktatásból. Ennek ellenére a középiskolákba járók összlétszámát a későbbiekben még tovább emelték.136 A felsőoktatási intézmények és hallgatóik száma is dinamikusan növekedett az 1950-es évek első felében.137 Nem véletlen tehát, hogy a központi tervek teljesítése érdekében az oktatásügy alsóbb szakigazgatási szerveinek is az vált a fő feladatukká, hogy a különböző iskolatípusokban biztosítsák a megfelelő tanulólétszámokat és megakadályozzák, hogy a diákok lemorzsolódjanak, azaz kibukjanak, vagy más okból kimaradjanak a rendszerből. 129 Romsics. 2005, 360-361. 130 Baráth - Feitl 2021, 64.; Vö: Knausz 1994, 52-62. 131 Uo. 64. 132 Uo. 66. 133 Romsics 2005, 361.; Vö: Mészáros 1991, 9-10. és 45-46. 134 Knausz 1994, 64. 135Mucsi 2021.119-125. 136 Baráth - Feitl 2021, 66.; Vö: SÉ 1957, 329. 137 Romsics 2005, 363. Kácsor első jelentéséből kiderül, hogy Szolnok megyében az összes iskolába járó tanuló 7,9%-a a tanév első félévében vagy nem kapott osztályzatot, vagy több tárgyat elégtelen 163
