Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
az évszázados földéhség miatt csak egy radikális, forradalmi földbirtokrendezést tettek lehetővé.4 4 Vö. Gergely 1985 5 Lásd Gunst Péter, Somlyai Magda, Izsák Lajos és Baranyi Béla tanulmányait. In: Fúrj - Jávor 2005 6 Ö. Kovács 2015 7 A szovjet érdekszférába került kelet-közép-európai államokban lezajlott földreformokról lásd: Varga 2015 és Simon - Kovács 2008 8 Ö. Kovács 2015. 20-25. Ebben szerepet játszott a háború és a „felszabadítás" mindennapi valósága. 9 Ö. Kovács 2017 10 Koselleck 2003, 404. Fontos ugyan újfent megemlíteni, hogy az adott kor kultúrpolitikájának lehetőségei szűk teret engedtek a korabeli viszonyok történeti ábrázolását illetően, de a rendszerváltást követő évtizedek során e toposzok időnként még mindig felbukkannak.5 Ezért is kiemelkedő jelentőségűek Ö. Kovács József kutatásai, aki az elmúlt negyedszázadban először vette tüzetesebben górcső alá a földosztás társadalomtörténeti problematikáit, s rájött, hogy érdemes lenne revideálni olyan történeti fogalmakat, mint: földreform, szövetkezet, demokrácia.6 A földosztás Kelet-Közép-Európa-szerte a szovjet felszabadítás-megszállás makrokontextusában értelmezhető, mely nem írható le pusztán egy agrárreform definíciójával: a birtokstruktúrák megváltoztatásán túl az addigi társadalmi viszonyok paradigmatikus átalakítása is megtörtént mintegy másfél év alatt - ez tömeges, megrázó és hosszú távú tapasztalat volt, mely tükröződik nemzetközi, országos, regionális és lokális léptékekben is.7 Ha csak a rendelkezésre álló forrásanyagot nézzük, azt tapasztalhatjuk mind az egyházi, mind a laikus iratanyagok tanulmányozása során, hogy a legtöbb a kortárs hivatali nyelvhasználat fokozatos megváltozásáról, az új korszellemhez való folyamatos, intézményes szintű adaptációjáról, s az ennek nyomán fellépő tabusítások alternatív valóságának benső igazsággá tételéről szól.8 Ez persze nem változtat azon, hogy a létező társadalmi konfliktusok kezelése még egyházi oldalról is valóban megkívánt egy tényleges földreformot, de ennek a jogos társadalmi igénynek a ténye nem válhat normává, mely miatt illegitim a földosztás végrehajtási vizsgálatának a puszta felvetése is.9 Reinhart Koselleck definíciója szerint egy polgári demokratikus (föld)reform - legyen bármennyire is radikális - szem előtt tartja a hosszú távú gazdasági-társadalmi hatásokat, s emellett a jogi normákat alkotmányosan biztosító intézményesültséget feltételez. Egyrészt a munkaszervezet és a tulajdon elkülönülését megszünteti, a földet működő tulajdonként a termelőnek adja, s egy hosszú távú agrárpolitikát követ, mely a tulajdonos megélhetését garantálja.10 Ehhez képest az 1945-ös földosztás célját tekintve a gazdasági alapjaitól megfosztott társadalmi elit, egyház és a korábbi intézmény rendszer társadalmi kiiktatását célozta meg, ráadásul a családi munkaerőn alapuló kisparaszti gazdaságok létrejöttét nem követte semminemű érdemi agrárreform. A Magyar Kommunista Párt (MKP) politikai mítoszképzésének részét képező „földreform" tartalmi jelentésében tehát nem felel meg egy reform kritériumainak. E tanulmány a fentebbi tézisből kiindulva a végrehajtott földosztás felülvizsgálatára vonatkozó egyházi kérelmek hivatali ügymenetébe kíván betekintést nyújtani Jász-Nagykun-Szolnok vármegye két eltérő gazdasági és felekezeti adottságokkal rendelkező tele118
