Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból

közömbösen, ahogy szeptember 4-i leveléből ez kiderül. „írtad Kedves nővérkém, hogy a Manciről nem a legjobbat hallottad, én már úgy vagyok vele engem nem érdekel, ászt csinál amiT akar, de majd írd meg mégis mit hallottál róla, már nekem is Írtak róla egyet mást oh hál Istennek én már rég föl hagytam vele". Ezt megelőzően: „az, akki volt, avval már rég föl hagytam mondtad nővérkém nem neked való hál Istennek, megfogattam a szavadat meg az édes anyám szavát, már réges rég". Utólag is sok, ma már ellenőrizhetetlen dolog keringett Manciről a családban (nácik barátnője, zsidó létére besúgó volt), negatív szerepe a történet legvégén domborul ki igazán.

Közben érdeklődése, a sógornője húga felé fordult. Először csak képeslapot kért: „légy szives egy pár db olyan rózsás lapot küldeni tudniillik kislánynak akarok Írni és téged kérlek már meg mert tudod csak te tudói ijes mit választani", majd nemsokára kiderült, kinek szánta a rózsás képeslapokat: „nem mondom a sógornőmnek elég helyes húga van ha láttátok már, Marikának a húga csak keveset tudtam vele beszélni, mikor óda haza voltam, én nem is mertem csak akkor mikor be mutattak neki ha láttad Nővérkém, mi a véleményed róla, igaz írtam neki már, válaszolt is mindjárt". Ma már nem lehet beazonosítani, hogy mikor találkoztak. A kézenfekvő időpont Lajos bátyja esküvője lenne (1944. május 20.), de ekkor őt a nagyváradi hadi kórházban ápolták. A kapcsolatról a továbbiakban nem esett szó.

A történet vége

M. Varga Gábor utolsó írását, a mindkét oldalán teleírt tábori lapot és a hozzácsatolt füzetlapot valaki személyesen vitte el a címzetthez: „most már befejezem az írást mert akkitol küldőm már megyen." Megtudhatjuk, hogy a betegszabadságát sikerült a nővérééknél töltenie, de vissza kellett térnie az alakulatához.

112