Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
HERMANN ROBERT GÖRGEI ÉS A NÁDOR-HUSZÁREZRED 1843-1849. IV. rész Tanulmányunk negyedik részében két olyan Nádor-huszártiszt sorsát mutatjuk be, akiknek pályafutása 1848-1849-ben (s néha azt követően is) keresztezte Görgeiét, s akik gyökeresen eltérő karriert futottak be. A kétszeres hadifogoly - Ivánka Imre1 1 Életrajzi adataira lásd: Ivánka 1881; Bona 2015; Csikány 2000 2 A részletekre lásd: Hermann 2014, 49. és 57-58.; Hermann 2016,109.; Hermann 2017,12-13., 17., 23-24. 3 Lásd erre Urbán 1973,192-194.; Urbán 1992 4 Hermann 2008, 96-97. 5 Kossuth október 25-én írta az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, hogy a kinevezésekkel „sok baj van, a távolból összeütköző lépések történnek, az expeditiók késnek (Ivánka októb. l-ő napjáról ezeredessé van nevezve, a diploma kezében is van, s októb. 9-ről alezredesi kinevezést kapott)" KLÖM XIII. 278.; A tanulmányban szereplő forrásidézeteket eredeti nyelvezettel és helyesírással közöljük. Ivánka Imre és Görgei Artúr sorsa már 1848 előtt szorosan kapcsolódott egymáshoz; Ivánka Görgei kevés barátja közé tartozott. Görgeivel Tullnban ismerkedett meg, s a Nádor-huszároknál is együtt szolgáltak.2 Ivánka Imre 1818. december 9-én a Hont megyei Felsőszemeréden született, középbirtokos családban. Iskolai tanulmányait Sopronban kezdte, 1831-ben felvették a tullni utászkari iskolába. Ennek elvégzését követően a magyarországi kiegészítésű 19. (Hessen-Homburg) gyalogezredben, 1836-tól pedig a 12. (Nádor) huszárezredben szolgált, 1838-ban hadnagyi, 1844-től főhadnagyi rangban. 1848. június 13-án kinevezték honvéd századossá. Augusztus végén Görgeivel együtt ő dolgozta ki az önkéntes mozgó nemzetőrség tervét, s augusztus 27-én őrnagyi kinevezésével együtt megkapta a dunáninneni, váci önkéntes mozgó nemzetőrségi tábor parancsnokságát. Szeptember második felében négy zászlóaljból, közel 5000 főből álló táborával csatlakozott a magyar fősereghez.3 A magyar jobbszámyon vett részt alakulataival a pákozdi csatában 1848. szeptember 29-én. A csata végén, amikor a Pátka előtt álló horvát határőrök fehér zászlót tűztek ki, Ivánka odalovagolt hozzájuk, s beszédbe elegyedett a tisztjeikkel. Ekkor azonban egy, a magyar centrumból beérkező félüteg lőni kezdte a horvátokat, mire azok elmenekültek, s magukkal vitték Ivánkát is. Az őrnagyot Jellacic főhadiszállására kísérték, s a bán másnap küldte vissza őt a magyar főhadiszállásra azzal, hogy hajlandó fegyverszünetet kötni.4 Jellacic visszavonulását követően Ivánka egy dandár parancsnokaként vett részt a horvátok üldözésében. Élénken pártolta, hogy az időközben, október 6-án Bécsben kitört forradalom adta lehetőségeket kihasználva, a magyar sereg lépje át az osztrák-magyar határt, s osztrák területre is üldözze a bán seregét. Ezalatt, október 9-én alezredessé, majd rövidesen október 1-jétől számítandó ranggal ezredesé léptették elő.5 71
