Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
A társadalmat tehát két csoportra: a munkásosztályra és szövetségeseikre (az ún. munkás-paraszt szövetség, kiegészülve a „haladó" értelmiséggel), illetve a velük szemben álló reakciósokra osztották (tőkések, bankárok, kizsákmányolok, árdrágító kereskedők, fasiszták, népellenesek, reakciós értelmiségiek, a korábbi elit és az általuk megtévesztett emberek, tehát bárki, aki nem ért egyet a kommunista párttal). A totalitárius szemlélet lényegét esetükben is az adta, hogy a párt döntéseit és az eszme helyességét vakhittel fogadták el. A központi pártutasítást parancsként felfogó, a személyes kételyeket elfojtó attitűd többször is megjelenik a kommunista veteránok visszaemlékezéseiben. Az 1946-ban egyszerű kubikosból lett főispán, Földi István például így emlékezett vissza megbízatásának körülményeire: Olt [Károly] elvtársi Én vagyok olyan kommunista, hogy ha a párt azt mondja: menjek Spanyolországba, én csomagolok és megyek.-Nem, Földi elvtársi Nem kell Spanyolországba mennie, csak Szolnokra, főispánnak. [...]- De énnekem ehhez semmiféle ismeretem nincsen. Nem érti meg Olt elvtárs? Nem vállalhatom.-Na és mit mondott az előbb? Ha Spanyolországba kell mennie, máris csomagolna?1. Tud maga spanyolul, Földi elvtárs?- Hát igen, spanyolul se tudok - mondtam és nyeltem egy nagyot."190 épp ugyanannyira kirekesztők a szekértáboron kívül lévőkkel szemben. Ennek alátámasztására álljon itt egy idézet a Gömbös Gyula miniszterelnök nemzeti munkatervét méltató egyik cikkből: „a nemzeti egység jegyében [...] Jaj tehát azoknak a társadalmi osztályoknak, amelyek idejében nem tudják alárendelni sorsukat a nemzet közös érdekének és jaj azoknak, akik a magyar sorsközösségben nem akarják megtalálni a maguk helyét. A természet nem tűri meg azt, hogy a rész az egész ellen forduljon. A társadalom is kiveti magából azokat, akik nem tudnak harmonikusan beilleszkedni a közösség érdekeibe.” Közös erővel, közös akarattal. In: Kunszentmártoni Híradó, 1935. február 3.1. p. 190BICSKÉIG. 1985. 91-92. p. 191 GYŐRI T. (szerk.) 1975. 208. p. Utódját, a háború előtt még gazdasági cseléd Juhász Imrénét, ugyanilyen váratlanul és felkészületlenül érte a felkérés: „azt hittem, hogy menten összeesek. Én? kérdeztem - Hát mit értek én a közigazgatáshoz? - Majd belejössz - mondták."191 Végül ő is arra jutott magában, hogy: „a párt utasítása számomra parancs. [...] Én megfogadtam: ideállított a párt, a nép bízik bennem, akkor nekem itt helyt kell állnom."192 Ez a fajta mentalitás nem csak vármegyénk kommunistáira és nem csak az iskolázatlan munkás-paraszt rétegre volt jellemző. A több nyelven beszélő, intelligens külpolitikai újságíró, a Szabad Nép budapesti munkatársa, Vásárhelyi Miklós az előbbieknél sokkal cizelláltabban fogalmazta meg az illegalitás, a centralizált pártstruktúra és általában a totalitárius gondolkodásmód 1945 utáni hatását a Párthoz fűződő viszonyára: Voltak dolgok, amiket nem értettünk és nem is nagyon mertünk megkérdezni, és nem is nagyon tudtuk, hogy kit kérdezzünk meg. [...] és még egymással se beszéltük ezt meg, mert azért az illegalitás gyakorlatából akkor még bennünk élt, hogy nem nagyon jó kérdezgetni.- Mitől féltetek akkor?-Abban a pillanatban, mihelyt az ember elkezd kérdezgetni, az a furcsa érzés támadhat, hogy ez nem fogadja el a párt politikáját úgy, ahogy van. Érdeklődik, feszegeti a dolgokat. Biztos megvan ennek az oka, és az nem rá tartozik.-[...] Mi volt ennek a magatartásnak a pszichológiája? 70
