Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
lésként" kárhoztatott szektaszellem épp azért volt kiirthatatlan 1945 és 1948 között, mert nagyon is mélyen beivódott, s a tanácsköztársasági eseményeknél jóval frissebb és hoszszabban megélt tapasztalatokból táplálkozott. E csoportösszetartás oda vezetett, hogy a Kisújszállásról érkező, 1945 után már MKP- tag volt szociáldemokratákkal szemben még Szolnokon is ellenszenvvel viseltettek. A súrlódásukra példa Herpai Sándor tanító megyei rendőrfőkapitánnyá választása, melyet a szolnoki kommunisták csak némi vita után fogadtak el.155 herényiek között. CSEH Dániel: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949). In: Zounuk 32. Szolnok, 2018.157-190. p. Hivatkozott rész helye: 167-168. p. 155 MNL JNSzML XXXV. 64. A rendőrség 25 éves, Polónyi Szűcs Lajos visszaemlékezése. 156 MNL JNSzML X. 40/a. (1.) 3. ő. e. Jegyzőkönyv az MKP Szolnok megyei választmányának üléséről. 1946. május 26.; Dr. Kovács Kálmán utódja 1946-tól a szintén kisújszállási Földi István lett, aki 1948-ra ugyancsak szembekerült a megyei pártbizottsággal. 157 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 1939-től a Szociáldemokrata Párt (SZDP) nevet használta. 158 A kommunistáknak igen érdekes viszonya volt magához a titok fogalmához is, melynek gyökerei szintén az illegalitásba nyúlnak és összekapcsolódtak a konspiráció emlékével. Bár a titkos szervezkedés, mint létezési mód, 1945 elejére lezárult, de a titok kategóriájának vonzereje, tapasztalata fennmaradt. S mivel a marxistaRendkívül konfliktusos viszonyra következtethetünk a szolnoki MKP és a szintén Kisújszállásról érkezett, (1913-ban született, tehát 1945 végén még csak 32 éves) fiatal főispán, Dr. Kovács Kálmán esetében, aki azelőtt jogász egyetemistaként nemcsak a Márciusi Frontnak, de a Turulnak is tagja volt, s bár kommunistákkal is kapcsolatban állt, párttagsága kezdeteként végül csak 1944-et ismerték el. Tehát messze nem harcolt, nem is harcolhatott annyit a kommunista eszmékért, mint a korábban ténylegesen beszervezett illegális kommunista párttagok. A párt támogatásával elnyert új pozíciója kevés volt ahhoz, hogy a szolnoki veteránok tiszteletét és bizalmát kivívja. Fodor János városi párttitkár egy pártértekezleten igen keményen bírálta a főispánt: „nem veszi komolyan sem a Megyei Bizottságot, sem a Nemzeti Bizottságot." Ragó Antal pedig a megyei vezetés nevében azzal toldotta meg Kovács bírálatát, hogy „a főispán és a központi vezetőség között nincs meg a harmonikus együttműködés. A főispán szinte elefántcsonttoronyban él. Sokszor alig lehet hozzáférni a titkárok tömegén keresztül."156 Kisújszálláson nem működött illegális kommunista sejt a két háború közötti évtizedekben, ezért a sokat szenvedett szolnoki keménymag gyanakvással és nyilvánvalóan némi lenézéssel is viszonyult a náluknál fiatalabb, tanultabb, saját megítélésük szerint talán érdemtelenül gyorsan felívelő karriert csináló és befolyást szerző főispánra. Ugyanígy ismeretlen, illegális múltat felmutatni képtelen értelmiségi, tehát eleve megbízhatatlan személy lehetett számukra Herpai is. Velük ellentétben még a régi, szolnoki baloldali szociáldemokraták 1944 utáni vezetőjével, Veres Józseffel és a baloldali kisgazda Guba Mihállyal is szívélyesebb, olykor szinte már baráti volt a viszonyuk, mert őket már ismerték. De a Budapestről érkező szociáldemokraták közül Horváth Pál alispánnal csak 1948-ig tudtak együttműködni, Kis József SZDP157 megyei titkárral pedig még korábban konfrontálódtak. Mint messziről jött emberekkel, ellenszenvvel viseltettek irányukban is. A kis létszámú illegális sejtek tagjait tehát egyfajta „szektaszellem" jellemezte, és emiatt később is alapvető bizalmatlansággal viszonyultak minden idegenhez.158 Az 1945 után 59
