Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
szakos felforgatását és valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának létesítésére irányuló mozgalmat határozta meg bűncselekményként. Az év végén megkötött Bethlen- Peyer-paktum legalizálta az MSZDP működését.150 150 Uo. 3. p. 151 1944-ben az illegális kommunistákat és ismert baloldaliakat internáló táborokba gyűjtötték, majd 1945-ben a korábbi társadalmi-politikai elit számos tagjának jutott hasonló sors. BAKÓ K. 1969.143. p. 152 Bővebben lásd: CSÖNGE A. 2020. 229-278. p. A kommunistáknak csak két és fél évtizedes illegalitás, üldöztetés után, 1945-ben adatott meg újból a törvényes pártalapítás és nyílt politizálás lehetősége. Mindez elkerülhetetlenül komoly befolyást gyakorolt gondolkodásmódjukra, politikai magatartásukra, demokrácia felfogásukra. Az elszenvedett sérelmek hatására a második világháború után - a politikai inga újbóli kilengését követve - soraikban is a bosszúvágy fellángolásának lehetünk tanúi. A leszámolások az internálásoktól kezdve a több hullámban végrehajtott, közigazgatási tisztogató hadjáratokon át a földbirtokok elkobzásokig változatos formában manifesztálódtak. A későbbi visszaemlékezők pedig sok esetben úgy beszélnek a Horthy-rendszer különböző hibáiról, hogy közben a legnagyobb természetességgel állítják mellé a saját maguk által elkövetett ugyanolyan igazságtalanságokat. A „szemet-szemért" elv gyakorlati megvalósulására jellegzetes példaként szolgál egy kisújszállási kubikos története, aki a 30-as években még szociáldemokrata színekben volt a városi képviselőtestület tagja, majd 45-ben az MKP alapító tagja lett: „...interpellációt terjesztettem be, amiért a rendőrségi fogda egészségtelen, szűk, levegőtlen. Pápai István főjegyző válaszolt: - Viselkedjen úgy a képviselő úr, hogy ne kerüljön oda. Csak megjegyzem, hogy a sors úgy hozta: a főjegyző úr is ugyanabba a cellába került. O is kicsinek és rossznak találta. Akkor megkapta ő is a választ: - Olyan, amilyennek maguk építettékl”151 Magától értetődő azonban, hogy nem csak a fogdák színvonala, de az ott átélt rendőri brutalitás és bírósági eltussolásuk is más megvilágításba helyezte a kommunisták jogállamisághoz és erőszakhoz fűződő viszonyát. A tárgyalásos úton nem megoldható ügyek rendezésére, a politikai eszköztáruk részeként így a fizikai erőszakkal fenyegetés, vagy akár annak tényleges alkalmazása is több alkalommal előfordult az 1945 és 1948 közötti években. Eklatáns példája ennek az 1945. októberi munkás tömegtüntetés a kisgazda főispán, Baráth Endre lemondatására, vagy később a kisújszállási és mezőtúri földvisszaperlők tárgyalásának több száz fős tömeggel történő, szó szerinti szétverése. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a Magyar Kommunista Párt nagy hangsúlyt helyezett az 1945-ben újjászervezett rendőrség irányításának megkaparintására, hiszen a jogsértő megmozdulásokat csak a hatóságok „félrenéző" asszisztálásával lehetett ismétlődően megszervezni.152 Az egyszerű, vidéki kommunista párttagok háború utáni szemléletét, sérelmekből táplálkozó, eszközökben nem válogató, erőpolitikán alapuló krédóját talán az alábbi rövid idézet foglalja össze legőszintébben: „A párt irányvonalát tudomásunk szerint helyesen értelmezzük, mikor azt mondjuk, a szabadság azt jelenti, hogy a kommunistának is szabad harcolni elvéért, a demokrácia azt jelenti most, hogy a 57
