Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
zesse."144 Bár a Népegyletet az oda átjáró kommunistáknak sikerült szétbomlasztaniuk, s helyiségét 1931-ben az MSZDP kapta meg, olyan jelentős támogatottságra és tekintélyre még így sem tudtak szert tenni, mint a kisújszállásiak. Ennek okát egy későbbi visszaemlékezés abban látta, hogy „A két pártszervezet vezetésében fontos kérdésben eltérő nézetek voltak. A karcagi pártszervezet vezetősége [...] gyakorlatilag elvetette a Peyer-féle SZDP vezetőknek az ellenforradalmi rendszerrel megalkuvó elvét. A pártszervezet, ha nem is nyíltan, de a KMP elvi álláspontja szerint, harcos baloldali munkásfront, baloldali mozgalom kialakítására törekedett. [...] A kisújszállási pártszervezet vezetői [...] nem élezték ki az elvi ellentéteket. Nézetük szerint a SZDP szervezet jó a munkásság tömörítésére, nevelésére és ki kell használni a párt oltalma alatt a lehetőségeket és élni kell vele."145 Egy másik kortárs szemtanú ráadásul úgy látta, hogy a karcagiak körében az iparosok (pl. az ekkor asztalosként dolgozó, 1945 után helyi MKP titkár Tüdős Imre) és a földmunkások közötti belső törésvonal is fennmaradt a pártszervezeten belül. A karcagi pártvezetőkről neki úgy tűnt, hogy „nem akartak a földmunkásokkal közösen együtt dolgozni, csak az ipari munkások között próbálkoztak a szervezkedést kiterjeszteni. Ott is csak nagyon szerény eredményeket értek el, [...] Mondhatnám azt is, hogy a módszerük sem volt talán megfelelő, mert olyan magas fokon kezdték el a szervezést, hogy az egyszerű emberek nem igen tudták megérteni. Hozzájárult ehhez még az is, hogy" a karcagi MSZDP párttitkár „túlságosan radikálisan viselkedett. így a rendőrség is hamar felfigyelt rájuk".146 144 NÉMETH L. 1969.131. p. 145 MNL JNSzML XXXV. 64. Pártok dokumentumai I. ő. e. 2. SZDP. Éhségtüntetés Karcagon 1932. április 10-én. 146 MNL JNSzML XXXV. 57. Bakó Kálmán visszaemlékezése. B/2. 147 Itt azonban a népes tábort alkotó vasutasok körében plusz szavazatokat hozhatott az a tény, hogy a közlekedésügyi miniszter Gerő Ernő az MKP megyei listavezetője volt és a vasutasság élet- és munkakörülményeinek javítása fontos kampányüzenetük volt. Kérdéses továbbá, hogy mennyi volt jobboldali vasutas remélt védelmet az MKP-n belül. A karcagiak az illegális kommunista kapcsolataik révén olyan kockázatot vállaltak, amely 1933-ban többük letartóztatásához és az MSZDP szervezet feloszlatásához vezetett. Ezzel szemben Kisújszálláson, a fokozódó hatósági nyomás ellenére is sikerült a háborúig életben tartani a szociáldemokrata szervezetet. Nem véletlen, hogy később, az 1945-ös választásokon a kommunista párt Kisújszálláson kapta a legtöbb szavazatot, 41%-ot, míg a hasonló társadalmi adottságokkal rendelkező Mezőtúron csak 20-at, Karcagon pedig még a 15%-ot sem érték el. Szolnokon az MKP 35%os választási eredménye az országos 17%-os átlagot épp megelőzte, de a kisújszállásitól ez is elmaradt.147 Úgy tűnik tehát, hogy a húszas-harmincas évek illegális kommunista szervezkedése és proletárdiktatúrát követelő radikális jelszavak hangoztatása helyett valójában az MSZDP legális módszereivel és szociális jelszavakkal lehetett széles társadalmi bázist kiépíteni. A két világháború közötti illegális és legális tevékenység közötti különbségeket talán a kisújszállási szociáldemokraták mezőtúri kommunistáknál tett látogatásáról mondottak idézik fel legérzékletesebben: „Mezőtúron, amikor kerestük az összeköttetést, felkerestük [...] Magda Árpádot, [...] Azelőtt nem ismertük személyesen, a lakásán megtaláltuk. [...] Leigazoltatott bennünket, hogy nem-e valami hatóságtól küldött provokátorok vagyunk. Mégis nagy meglepetésünkre azt mondta, hogy szoc.dem. megalkuvókkal nem tárgyal, már mehetünk is. Mondtuk neki, 55
