Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Sokatmondó az akkoriban még hivatalosan a szociáldemokraták közé tartozó, de kommunista szimpatizáns Tabák Lajos évtizedekkel később lejegyzett emlékeinek forradalmi hevületű átlényegülése, midőn egy 1928-ban Debrecenben megrendezett munkásdalos találkozóra úgy emlékezett vissza, hogy ott „Minden dalos gomblyukában viselte a Vörös Hadsereg Kalapácsos jelvényt."117 Feltételezhető, hogy ez valójában az MSZDP logoja, a kalapácsos ember lehetett, de az szinte bizonyos, hogy ekkoriban semmilyen Tanácsköztársaságot idéző jelvényt nem tűzhettek ki a résztvevők egy nyilvános magyarországi rendezvényen. sadalma az idén is méltóképpen ünnepli meg március idusát. In: Nemzeti Jövőnk, 1936. március 11.1. p.; Vitéz Váczy György mondja az ünnepi beszédet a Hősök szobránál. In: Nemzeti Jövőnk, 1937. október 6. 2. p. 117 MÁKOS Judit: 115 éve született Tabák Lajos szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből. In: Zounuk 34. Szolnok, 2020. 311. p. 118 MÁKOS J. 2020. 311-312. p. 119 UNGOR T. (szerk.) 1969.48. p. 120 Fáradt szemmel múltról, jelenről Ragó Antal. In: Népszava, 1967. április 23. 3. p. Amikor pedig 1929-ben a nyomdászok negyventagú dalárdája a Magántisztviselők Szakszervezete meghívásának eleget téve a szolnoki Úri Kaszinóban mégis nyilvánosan adott elő Petőfi, Ady és Kassák verseket, a botrányba fulladt rendezvényt azonnal félbeszakította a rendőrség és a szervező Tabák Lajost is lefogták.118 Viszont még ebben az esetben sem beszélhetünk nyíltan kommunista színezetű akcióról, legfeljebb csak szociáldemokratáról, mert hiszen legálisan csak ők szervezhették a munkásokat, s Tabák maga is a helyi szociáldemokrata pártnak volt a tagja. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szolnoki dalárdák világháborúk közötti történetén belül ez volt az egyetlen alkalom, amit utólag fel lehetett mutatni, mint a szavalókórusok harcos munkásmozgalmi szerepét igazoló eseményt. Sem előtte, sem utána nem tudunk hasonló, felvállaltan baloldali és nyilvános szolnoki fellépésükről. A kommunisták mozgalmi életének volt ugyanakkor olyan aspektusa is, ami - épp működésük illegális jellegéből következően - elsősorban valóban őket jellemezte, s így az emlékezetpolitika számára is hangsúlyosan felhasznált elemmé válhatott, nevezetesen: a hatóságok velük szembeni brutális kegyetlensége, az elfogott kommunisták kínvallatása. Érdemes ezt a kérdést is alaposabban körüljárni. Első példánk legyen Ragó Antal 1927-es letartóztatása, akit a rendőrség állítólag az utcán vert meg, s feleségét arra kényszerítették, hogy végignézze a bántalmazást. Ha ez valóban az utcán történt, akkor sokan mások is szemtanúi lehettek, s nyilvánvalóan elrettentő célzattal alkalmaztak tettlegességet. Ez esetben a beszámoló hitelességét nehéz lenne megkér dőj elezni.119 Vele egy időben Tisza Antalt is letartóztatták és összeverték, ezért az ügyvédjük látlelet felvételét követelte. A hatóságok cinizmusát mutatja, hogy ezt azzal az érveléssel hárították el, hogy Tisza és Ragó - mivel egy zárkában voltak - egymást bántalmazták, csak azért, hogy így kompromittálják a rendőrséget. Maga a bíróság tehát ebben az esetben a vádlottak fizikai sérüléseinek tényét nem tagadta, míg a jogorvoslatot félresöprő érvelésük egyáltalán nem életszerű, szemben a kommunisták más példákkal is alátámasztható, kínvallatásra tett panaszaival.120 49
