Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
és röpiratokat terjesztették, olvasgatták, később a moszkvai rádió adását hallgatták, „míg rá nem jött a rendőrség és be nem tiltotta".. .107 107 MNL JNSzML XXXV. 57. Hodos János visszaemlékezése H/3. 108 FODOR J. 1969.111. p. A Horthy-rendszer egészén végigtekintve azonban nem csak a sztrájkok térbeli kiterjedtsége kérdéses, hanem az is, hogy a 20-as, 30-as évek alatt sorozatosan ismétlődő bérmegmozdulások megszervezése és esetlegesen elért eredményei mennyiben „csak" az illegális kommunisták dicsősége és mennyiben a velük együtt küzdő szociáldemokratáké „is"? Az illegális kommunisták vitathatatlanul harcos szellemiséget képviseltek. Ugyanakkor hasonló kiállás a kommunistákkal párhuzamosan, avagy velük karöltve tevékenykedő szociáldemokratákat is jellemezhetett. Egy sikeres sztrájk pedig eleve oly tömeges fellépést igényelt, ami egy illegális kommunista sejt létszámát sokszorosan felülmúlta. így a bérmozgalmakban részt vevő illegális kommunisták bátor sztrájkharcát nem elvitatva annyival mégiscsak árnyalható az összkép, hogy a szervezők között ugyanúgy lehettek szociáldemokraták is, akiknek a nevét és szerepét a későbbiekben kiretusálták az elbeszélésekből, vagy mellékszereplőkként állították be őket. Tipikus példája ennek Fodor János elbeszélése egy 1924-es sztrájkról: „A harcot a szakszervezeti központ megkérdezése nélkül kezdtük, amit az igazgatók tudtak, ezért az írásban benyújtott követeléseinket elutasították. Kénytelenek voltunk - körülbelül ezerkétszázan - letenni a szerszámot. Megalakult a sztrájkbizottság. A munkásotthonban felütöttük a »sztrájktanyát«, megszerveztük a sztrájkőrséget. Ekkor már a rendőrség is beavatkozott; betiltották a munkásotthonban a sztrájktanyát, a bizottsági tagokat előállították, megfenyegették. Erre áttettük székhelyünket a Víg Kálmán kocsmájába, egyúttal küldöttséget választottunk azzal a feladattal; utazzanak Budapestre és vegyék fel a kapcsolatot a szakszervezeti központtal. A küldöttségnek én is tagja voltam." Ott meg is egyeztek, hogy „leküldenek Szolnokra valakit. Valóban a következő nap meg is érkezett Szeder Ferenc jobboldali szociáldemokrata képviselő. [...] megkereste az igazgatókat majd visszament Budapestre azzal, hogy ott tárgyal majd a Gyáriparosok Országos Szövetségével. [...] két nap múlva a szolnoki gyárigazgatók értesítették a sztrájkbizottságot; tárgyalni akarnak velünk. Bizonyos engedmények után követeléseinket általában teljesítették, győzelemmel fejeződött be a sztrájk."103 E visszaemlékezésből olybá tűnik, mintha az „igazi" harcot egyedül a sztrájkbizottság vívta volna, míg a szociáldemokrata vezető inkább ragaszkodott a Budapest nyújtotta biztonságos távolsághoz, s a tárgyalások folyamatát sem ő, hanem a sztrájkbizottság zárta győzelemmel... Mégis, nehéz nem észrevenni, hogy Szeder tárgyalásai és ezáltal az MSZDP bevonása a folyamatba döntően mozdították elő a sztrájk sikerességét. A két háború közötti bérmegmozdulások kapcsán ráadásul teljesen egyértelmű, hogy ezek egyikének sem volt, nem is lehetett nyíltan kommunista színezete, így annak nimbuszát csak a későbbi emlékezetpolitika és az érintettek igyekeztek közösen újraértelmezett múltjukba visszavetíteni. Ennek alátámasztására elegendő csak felidézni az államrend védelméről szóló törvény azon passzusát, melynek értelmében az illegális kommunista szervezkedést azoknak is kötelessége volt feljelenteni, akik csak tudomást szereztek róla, de maguk nem vettek 47
