Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)

TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

Emlékezetpolitikai torzítások Ezen a ponton érdemes egy kicsit más nézőpontból is pillantást vetni a rendszerváltás előtt született munkásmozgalom-történeti művekre. Alapvető célkitűzésükre példaként említhető a következő jellegzetes megfogalmazás: „Ez a kötet a Magyar Tanácsköztársaság Szolnok megyei igen gazdag eseményeinek, szívós harcainak, a KMP Szolnok megyei szervezetei Horthy-korszak alatti tevékenységének állít méltó emléket."101 A kettős cél tehát a „felnagyítás" és a „méltatás" volt. Ezen alapkoncepció nemcsak a résztvevők egyéni érdekeiből fakadt, úgymint magasabbra ívelő karrier, kedvezőbb egészségügyi ellátásra jogosultság, gyer­mekek támogatott továbbtanulása és egyéb egzisztenciális és érzelmi szempontok soka­sága. A szocialista rendszernek magának is megkérdőjelezhetetlen fontosságú legitimációs kérdéssé vált, hogy fel tudott-e mutatni kellő társadalmi előképet és támogatottságot, vagy csak egy szűk kör által a többségi társadalomra erőltetett, külföldről importált ideológia termékeként jelenhetett meg.102 Nem volt tehát mellékes szempont, hogy az illegalitás idő­szakát kik, hol és hogyan reprezentálták, s milyen ideológiai muníciót szolgáltattak a ki­épülő új rendszer igazolásához. 100 SZERÉNYI1.1977. 62. p. 101 UNGOR T. (szerk.) 1969. 5. p. 102 KENDE Tamás: A Nagy Terv, avagy kik azok a kommunisták. 2003. http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-nagy-terv­­avagy-kik-azok-a-kommunistak (Utolsó letöltés: 2020.10. 04.) 103 A kommunistáktól függetlenül tevékenykedő szociáldemokratákra az opportunista árulók szerepét osztotta a Rákosi-rendszer emlékezetpolitikája. Pl.: KEMÉNY Csabáné Kalocsai Róza: A KMP harca a proletárdikta­túráért és a szociáldemokraták áruló szerepe (1918. okt. - 1919. márc.). In: Jászkunság, 2. évf. 4. sz. 1955. au­gusztus. 37-41. p. 104 A második világháborút követő politikai harcokban lényegében ugyanez a szemléletmód volt az alapja a kis­gazdák reakcióssá minősítésének is. Bővebben: CSONGE Attila: „Mindenkinek fel kell ébredni a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia." - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről. In: Zounuk 34. Szolnok, 2020. 229-278. p. E legitimációs célnak alárendelt koncepció azt eredményezte, hogy a Horthy-korszak jelentősebb, látványosabb és eredményesebb munkát végző, legális baloldali ellenzékének emlékét bemutatni nem lehetett, csak annyiban, amennyiben maguk az illegális kommu­nisták kapcsolódtak be valamely csoportosulás munkájába, azt használva fedőszervként.103 Amiből logikusan következett, hogy már maguknak a történeti forrásoknak a gyűjtése is politikai szempontok mentén szelektált a megőrzendő és a feledésre ítélt emlékek között. Elsősorban kommunista veteránok dokumentumait, visszaemlékezéseit gyűjtötték. A szo­ciáldemokraták közül csak azok történeteivel találkozunk, akik 1945-től maguk is a kom­munista pártba léptek át. A két háború között nagyobb politikai és társadalmi befolyással rendelkező szociálde­mokraták jobboldalivá és árulóvá bélyegzése a későbbi emlékezetpolitika által gyakran ismételt toposszá vált. A politikai paletta baloldalán elhelyezkedő szociáldemokratákat értelemszerűen azért lehetett utólag „jobboldalivá" maszkírozni, mert a radikális kom­munistákhoz képest gyakorlatilag mindenki tőlük jobbra helyezkedett el, aki nem volt kommunista-barát, vagy más pártba beépített kripto-kommunista.104 Olykor a szociálde­45

Next

/
Thumbnails
Contents