Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Felhasználásuk jellemző módja volt a kis csoportokban felolvasás, megbeszélés, például egy-egy kubikos banda szálláshelyén „röplapokat terjesztettünk a szállásunknak kinevezett kunyhókban, [...] nagy hatása volt a munkásokra: tárgyaltak, vitatkoztak [...] Másnap már jöttek a csendőrök - hiszen sajnos volt közöttünk spicli, aki jelentette a történteket.. ."81 81 CSUKA L. 1969.128. p.; A munkások közötti agitáció hatékonysága nagyban függött attól, hogy az agitátor a tanulatlan munkások nyelvén képes volt-e szót érteni. A három elemit végzett Juhász Imréné Gonda Zsu zsanna például őszintén bevallotta, hogy amikor egy illegális szemináriumot hallgatott Mezőtúron, akkor: „A szemináriumot Kötél Imre elvtárs [egy helyi kisiparos párttag] vezette, bár nehezen értettük meg, mert kevés magyarázatot fűzött hozzá.” MNL JNSzML XXXV. 57. Juhász Imréné visszaemlékezése J/7. 82 SELMECZIL. 1974. 91. p.; A háztulajdonosok azonban azonnal jelentették a rendőrségnek a nem kívánt röpcédulákat, akár a legkisebb gyanú esetén is. Érdekes epizód volt a megyeszékhelyen, amikor 50-60 belvárosi ház falán díszelgett egy-egy cédula, s mindegyiken ugyanaz a lakonikus tömörségű üzenet: „Vöröskéz”. A lakosok ezt is egyből bejelentették, „mert azt hitték, hogy valami politikai háttere van a dolognak.” Mint kiderült, két kamasz tréfájáról volt csak szó, akik „sírva ismerték be a rendőrségen, hogy az egyik tíz filléres regényben olvasták ezt a szót »vöröskéz« s ez úgy megtetszett nekik, hogy elhatározták, készítenek egy csomó röpcédulát". A gyerekeket kioktatták, hogy hasonló viccért legközelebb a fiatalkorúak bíróságára kerülnek. A rejtélyes „vöröskéz"-ről kiderült, hogy csínytevő gyerekek keze munkája. In: Nemzeti Jövőnk, 1936. november 4. 2. p. 83 Dr. SZANA Antalné Gura Irén: Jeladás a zongorán. In: UNGOR T. (szerk.) 1969.134. p. 84 POLÓNYI SZŰCS L. 1969.151. p. 85 SELMECZI L. 1974. 85. p. és ZSIDÓ P. 1969.138. p. 86 RAGÓ A. 1969.114-115. p. Másik módozat volt, amennyiben nagyobb mennyiség állt rendelkezésre, azok éjszaka leple alatti felragasztása villanyoszlopokra, épületek falaira, illetve egy részét bedobálták házak udvaraira is.82 Saját illegális nyomdával nem csak Budapesten, de vidéken is rendelkeztek egyes csoportok. Szolnokon az egyik ilyen „a Szép utca 18. szám alatt, »Ostor« fedőnevű cipész lakásán volt".83 Egy másik, használaton kívüli sokszorosító gépet a cukorgyári csoport vett használatba.84 A 30-as évek elején a kunszentmártoniak is rendelkeztek egy sokszorosítóval, mellyel maguk gyártotta röplapokat nyomtathattak. Ezt a fajta rendkívül nehezen pótolható infrastruktúrát minden létező módon védeni igyekeztek, ezért különösen nagy veszteségnek számított annak rendőrkézre jutása. A szolnoki Kerületi Bizottság 1931-es lebukásával a Szép utcai nyomda a hatóságok kezére jutott, a kunszentmártoni nyomdát pedig 1933-ban számolta fel a rendőrség.85 A titkos összejövetelek megtartását szintén körültekintéssel kellett megszervezi, melyről jellegzetes képet rajzolnak egy sztrájk előkészületei: „A Zagyva és a Tisza-híd közötti részen kubikoltunk, amikor a párt azzal bízott meg, hogy szervezzem meg az aratósztrájkot. Kengyel község alatt, a Bagi majornál volt alkalmas hely arra, hogy a bandagazdákkal titkosan találkozzunk. Amíg tárgyaltunk, kerékpáros fiatalok őrködtek. Egyszer csak rohannak: oszoljunk, mert csendőrök jönnek több irányból. Szétfutottunk, én átúsztam a Tiszát."86 A kommunistákra vadászó bűnüldöző szervek munkamódszerébe enged bepillantást Schwimmer Ferenc és társai ügyének tárgyalása, melyben megemlítik, hogy „A szolnoki rendőrhatóság már előbb is, mint gyanúsakat figyelte őket, feltűnt neki a Tisza-parti füzesek felé való titokzatos járkálásuk, míg végre is 1930 szeptember hó 28-án röpiratszórás közben az egyik 41
