Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
A megyeszékhelyen 1930. február 3-ára időzítették a megmozdulást, amit évtizedek múltán a „párt által szervezett legnagyobb és legsikeresebb tömegakció"-ként értékeltek.35 A kommunisták által feltüzelt, „munkát, kenyeret!" követelő munkanélküli tömeg a városháza előtti piactéren tüntetett. „Több százan36 vonultunk a városháza elé. [...] éppen napi piac volt. [...] kisebb kofák, eladók, vásárlók igazuk van! jelszóval csatlakoztak hozzánk, körülbelül 100 asszony."37 Miközben egy hattagú küldöttség - melyet az illegális kommunista Tóth Ferenc vezetett - a polgármesterrel tárgyalt, az odakint megjelenő rendőrség kardlapozással oszlatni kezdte a tömeget, „de a KIMSZ-en keresztül szervezett fiatalok boxerekkel, a [...] kofák kosarakkal ütötték a rendőröket."38 35 KENDE J. 1977. 20. p. 36 A visszaemlékezések olykor ezres tömegről, a korabeli kormánypárti sajtó 150 fős lármás tömegről írt. Ez alapján egy két-háromszáz fős becslés tűnik reálisnak. A munkanélküliek tüntetése. In: Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1930. február 6. 3. p. 37 SZERÉNYI1.1977. 60. p. 38 Uo. 39 KENDE J. 1977.19. p. 40 SZERÉNYI I. 1977. 60. p.; A segélyek helyett ínségmunkát felkínáló szociálpolitika részét képezte a gyerekmunka korabeli viszonyok között még természetesnek ható, mai szemmel nézve viszont már inkább elszomorítóan büszke felvállalása is: „A Magyar Emberbarátok Országos Egyesületének szolnokvármegyei [sic!] főcsoportja [...] felállította a Baross utca 1. sz. alatt a szolnoki szegény gyermekeknek kenyérkeresethez juttatása céljából a perzsa és rongyszőnyegszövő és javító tanfolyamát. [...] A főispán [...] hangsúlyozta, hogy eddig is mindent megtett és ezután is megfog tenni a fiatalság felkarolására." A szolnoki szegény gyermekek szőnyegszövő tanfolyamának megnyitása. In: ]ász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1933. augusztus 13. 1. p.; Hazánk viszonyairól tanúskodik, hogy a Münchener Zeitung a magyarországi gyermekek tömeges „libapásztornak szegődtetésről" 1932-ben már rabszolga kereskedelemként tudósított, amire egy megyei lap magától értetődő válaszként írta meg, hogy: „Szegény ember sorsa, hogy gyermekkorától maga keresse meg kenyerét", s nem ezen elmaradottság felett sajnálkozott, hanem újságíró társai szenzációhajhászó szemléletén, mely: „míg hihetetlen propagandát fejtünk ki, hogy kultúrfölényünket bizonyítsuk, [...] egy csapásra romba dönti megbecsülésünk nehezen épülő várát”... Jászszentandrási gyermekvásár és a külföldi sajtó. In: Jászsági Krónika,1932. június. 2-3. p. 41 CSUKA Lajos: A megmentő tarisznya. In: UNGOR T. (szerk.) 1969.129. p. Az elfogott szervezőket végül tiltott csoportosulásért ítélték el, mivel ez alkalommal csak erre volt bizonyíték ellenük.39 Bár a tüntetést szétverték, és a városvezetés kezdetben igyekezett kitérni a szociális intézkedések meghozatala elől, hivatkozva a város nehéz anyagi helyzetére, később mégis ínségmunkák megindítása mellett döntött. „A polgármester elrendelte, hogy a nagycsaládos munkanélküliek hetente 2-3 napos szükségmunkát kapjanak."40 Kunszentmártonban a községi Munkakör szintén 1930 tavaszán szervezett tüntetést a munkanélküli földmunkások tömegét felvonultatva. A hatóságok ennek hatására betiltották a Munkakör működését. Hasonló társadalmi összetételű megmozdulásokra került sor Mezőtúron is. Előbb 1930. május 1-jén vonult több száz asszony a városháza elé. „A főtéren csatlakoztak hozzánk az emberpiacon lévők, kiabáltak: »jöjjön ki a polgármester«. »Munkát, kenyeret!« Ám csak a rendőrök jöttek, akik még öttagú küldöttségünket sem akarták fölengedni a polgármesterhez, inkább a rendőrségre vittek volna. Csakhogy a tömeg mellénk állt. Akkor nem vittek el, de másnap a lakásunkról igen!"41 Egy évvel később, 1931 áprilisában ugyanakkor a város elöljáróitól ismételten mun34
