Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
dolgoztak."16 így viszont csak nagyon „kevés helyen tudott szervezetten kialakulni" valódi illegális pártsejt.17 16 UNGOR T. (szerk.) 1969. 39. p. 17 Uo. 42. p. 18 KISS Kálmán: Demokratikus, szocialista irányzatok és mozgalmak Kisújszálláson a XIX. század végétől 1944- ig. Damjanich János Múzeum közleményei 38-39. Szolnok, 1975.156. p. 19 UNGOR T. (szerk.) 1969.42. p. 20 Uo. 42. p. 21 SZERÉNYI1.1977. 55. p. 22 A szolnoki MÁV alkalmazottak körében ekkoriban az egyetlen elkötelezetten kommunista kivételt Urbán Sándor jelentette, aki viszont 1926-ban a Szovjetunióba emigrált. SELMECZIL. 1974.84. p. A későbbi évekből említést érdemel Kispál József, aki 1930-tól KMP tag, s előbb gazdasági cselédként, majd 1936-tól a MÁV Műhelyben dolgozott. Uo. 77. p.) Ilyen, a Földmunkás Szövetség tagjaiból összeállt hat fős illegális sejt létét említi a szakirodalom Jászapáti esetében.18 A későbbi visszaemlékezések szálait felfejtve azonban úgy tűnik, hogy a valóság megyeszerte sokkal inkább az volt, amire az előbbi idézet második fele csak óvatosan utalt, vagyis, hogy a kommunista érzelmű munkások a húszas évek elején jellemzően még nem szerveződtek önálló sejtekké vármegyénkben. így például magában Szolnokon sem, ahol mindannyian az MSZDP-be, a szakszervezetekbe és az Általános Munkásképző Egyesületbe léptek be és egymással csak informálisan működtek együtt. Milyen tevékenységre futotta erejükből? Tekintettel a Tanácsköztársaságot követő fehérterror, a rendőrségi nyomozások és letartóztatások friss emlékére, illetve azok továbbra is fennálló veszélyére, valamint arra, hogy a települések többségében szabályos illegális sejt szervezésére sem került sor, talán nem meglepő, hogy a Horthy-rendszer első éveiből tisztán kommunista akcióra történő utalást nem is találunk. Ehelyett a szolnoki példát követve a legális szervezeteken belül igyekeztek felkutatni és összefogni a szélsőbalos ideológiára fogékony embereket. A szolnokiaknak a munkásság körében sikerült is maguk köré gyűjteniük a szociáldemokraták radikális tagjait, és elérték, hogy 1923-ban Tisza Antalt nevezzék ki a munkásotthon gondnokának, mellyel továbbra is az Általános Munkásképző Egyesület egyik vezetőségi tagja maradhatott.19 Ebből azonban az is kiviláglik, hogy az MSZDP és a szakszervezetek teljes irányítását nem tudták átvenni. Tisza legszűkebben vett harcostársai voltak ekkoriban Ragó Antal, Fodor János, Tóth Ferenc és Urbán Sándor.20 1924-ben néhányan a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége vezetőségi tagjai között is felbukkantak: Tisza Antal mint ellenőr, Ragó Antal és Tóth Ferenc pedig mint választmányi tagok.21 Mindez már előrevetítette, hogy a Horthykorszak alatt elsősorban a nincstelen kubikosok, városi segédmunkások, és nem a náluk jobb módú, állami alkalmazott vasutasság körében lesz erős a befolyásuk.22 Eközben megindultak az MSZDP és a szakszervezetek tagságának bérmozgalmai, melyekben radikálisabb és mérsékeltebb szociáldemokraták közösen vettek részt. Az egyik első sztrájkra 1923. július 27-én került sor Szolnokon, a városi iparvállalat telepén. Az inflá29
