Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Akik a Kádár-korszakban is messzire vágytak... „Disszidens" perek a Szolnoki Járásbíróság iratanyagában
1973-ban is Ausztriában éltek és ekkor már Kanadába szerettek volna kijutni. A bíróság dr. V. I-t kétévi, a feleségét egy év, hat hónapi szabadságvesztésre ítélte és teljes vagyonelkobzást - lakásuk és ingóságaik lefoglalását - rendelte el. J. P. 29 éves technikus és J. P-né 32 éves könyvelő, szolnoki lakosok. Vád: Hazatérés megtagadása.24 24 MNL JNSZML XXV. 13. b. 981/1972. 25 MNL JNSZML XXV. 13. b. 921/1974. A házaspár a Tiszamenti Vegyiművekben dolgozott. A feleség soroksári sváb család leszármazottja volt, nagybátyját 1945 után kitelepítették Németországba, ahol jómódú szálloda- és vendéglőtulajdonos lett. 1963-ban J. P-né szülei is az NSZK-ba utaztak és onnan nem tértek haza. J. P-né az első férjével, akitől később elvált, 1964-ben és 1968-ban, majd 1970 karácsonyán már egyedül, meglátogatta szüleit. A szülők a Stuttgart melletti Sindelfingenben, a Mercedes autógyárban dolgoztak, mint betanított munkások és a magyarországinál sokkal jobb körülmények között éltek. A lányuk 1971-ben J. P-vel kötött házasságot és 1972 júniusában, immár a második férjével együtt újra kiutazott szüleihez. Onnan írt levelében közölte anyósával, hogy véglegesen az NSZK-ban maradnak. A Szolnoki Járásbíróság J. P-t egy év hat hónapi, a feleségét egy év két hónapi szabadságvesztésre ítélte, és mindkettőjük ellen teljes vagyonelkobzást rendelt el. A házaspár 1974-ben a Stuttgarttól délre lévő Böblingenben lakott. A bírósági iratok szerint büntetés végrehajthatósága 1978. december 21-én megszűnt, ami azt jelentette, hogy ezután minden retorzió nélkül szabadon hazalátogathattak. H. J. 27 éves ács, tiszaföldvári lakos és M. J. 33 éves betanított munkás, érdi lakos. Vád: Tiltott határátlépés kísérlete.25 H. J. és M. J. élettársak voltak, mindketten Budapesten a Chinoin Gyógyszergyárban dolgoztak. A férfit lopásért, garázdaságért és közlekedési bűncselekményért korábban már többször elítélték. 1974 márciusában felszólítást kapott, hogy különváltan élő feleségének inzultálásáért kiszabott börtönbüntetését töltse le. Ez késztette arra, hogy megkísérelje a disszidálást. Ausztrián át az NSZK-ba szeretett volna kijutni, de az élettársának azt mondta, hogy egy ismerőse lakodalomba hívta Sopronkövesdre és ezt az asszony el is hitte. 1974. március 25-én vonattal Lövőig utaztak, ahol H. J elmondta, hogy nem esküvőre mennek, hanem Sopronkövesdnél megpróbálják átlépni a magyar-osztrák határt. Élettársa hajlandónak mutatkozott, hogy vele tartson. Lövő környékén azonban egy rendőrjárőrbe botlottak, akik igazoltatták őket. Azt mondták, hogy Franciska-majorba, lakodalomba mennek egy ismerősükhöz, ám a rendőrök leigazolták, hogy ott Baranyi Sándor nevű személy, H. J. állítólagos ismerőse, nem lakik és a párt őrizetbe vették. H. J. a szakmunkás bizonyítványát is magával vitte, hogy az NSZK-ban könnyebben el tudjon helyezkedni. A Szolnoki Járásbíróság H. J-t halmazati büntetésül egy év hat hónap és 15 napi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte és kimondta, hogy feltételesen nem helyezhető szabadlábra. Az asszonyt csak tiltott határátlépés kísérletéért marasztalták el és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték három évre felfüggesztve. 181
