Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
Mi pedig Levente öcsémmel megkezdtük életünk kálváriáját. A Jászboldogházáról való kiszabadulásunk után vissza Budapestre, majd Vácra, ahol elkezdhettem iskolai tanulmányaimat. Aztán Zagyvarékas, néhány év után Szolnok, végül pedig Hajdúböszörmény lettek életünk állomásai. Zagyvarékason, majd Szolnokon 1958-ig éltünk. Édesapánk 1953 és 1958 között Szolnokon lakott, mert ott tudott adminisztrációs munkát találni. Mi anyánkkal 1957-ig Zagyvarékason éltünk, majd mi is beköltöztünk Szolnokra és így, bár két külön albérletben, de legalább egy városban éltünk. A Túróczi családdal, akiknek a tisztaszobájába beköltöztettek bennünket, még sokáig tartották szüléink a kapcsolatot. Amikor már lehetett, kölcsönösen meg is látogatták egymást. Édesapánk irodalmi, irodalomtörténeti kutatásai révén később gyakran megfordult Szolnok megyében. Kutatásai Móricz Zsigmond zagyvarékasi életére, Árvácskával való kapcsolatára, a Móriczot és Árvácskát még ismerő személyek felkutatására vonatkoztak. Édesapánk Budapestre sohasem költözhetett vissza, és a jogi pályát sem folytathatta. Hajdúböszörményben halt meg 86 éves korában. Kultsár Levente: Emléktöredékek... „Arra emlékszem, hogy Túróczi Izabella tanított meg mezítláb a tarlón járni. " Jómagámnak kevés személyes emlékem van a kitelepítésünkről, hiszen 5 éves voltam, és Szabolcs testvéremmel nem sokáig maradtunk Jászboldogházán. Arra emlékszem, hogy Belluska (Túróczi Izabella) tanított meg mezítláb a tarlón járni. Valamelyik szomszéd tanyára kísért át, de nem a kocsiúton kerülővel, hanem toronyiránt a földeken át. Azt hiszem, rögtön sírva fakadtam, amikor mezítláb tele talppal a tarlóra léptem, s Belluska ekkor magyarázta el, hogy csúsztatva kell a lábamat a tarlóra rakni, akkor nem szúr. Ez felnőtt fejjel természetes, de egy Pesten nevelkedett, mindig csak cipőben-szandálban járó gyereknek életre szóló újdonság volt. Zagyvarékason testvéreimmel 1955-ben Ami emlékem van, az többnyire közvetett emlék, a felnőttek a későbbiekben meséltek róla, s így maradt meg bennem. Amikor mi már Szabolccsal Zagyvarékason laktunk, többször meglátogattuk Édesapámékat, s könynyen lehet, hogy egyik másik halvány emlékem erre az időszakra esik. 153
