Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
ventét bízza az ő gondviselésére, a harmadik gyermeket, 111. Kultsár Barnát pedig hagyja meg az apa gondviselésében." - írta a Bibliában.38 A tárgyaláson a kitelepített apa természetesen nem jelenhetett meg. Barátja képviselte, akinek meghagyta, hogy ne védekezzen. A terv „sikerrel járt", és a nyilvánvalóan színlelt per eredményeként az apát elmarasztalva Leventét és Szabolcsot mentesítették a kitelepítés alól. Édesanyjuk 1951. augusztus 10-én Jászboldogházáról Vácra vitte őket. Innen 1951. szeptember végén Zagyvarékasra kerültek, ugyanis Barnabás második felesége, dr. Kulcsár Margit már a per előtt megegyezett az édesanyával, hogy magához veszi, és gondoskodik a gyermekekről. Azért, hogy a kitelepített család közelében lehessen, sikeres kutató orvosi karrierjéről lemondva Zagyvarékason körzeti orvosi állást vállalt.39 A két kisebb gyermek sorsa tehát ilyen módon rendeződött, ami annyit jelentett, hogy egy 4 és 6 éves gyermek kitelepített, jogfosztott státusza megszűnt. Dr. Kultsár Barnabás és legidősebb fia, all éves Barnabás pedig egy jászsági tanyán megkezdték a számukra minden tekintetben idegen környezetbe való beilleszkedést. 39 Kulcsár Margit a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. Később iskolaorvosi és egészségtanári képesítést is szerzett. Az egyetem gyermekklinikáján adjunktusként és kutatóorvosként dolgozott, magyar és német nyelven publikált. Zagyvarékasra költözve körzeti orvosi állást vállalt. Később egy évig Szolnokon, majd Hajdúböszörményben élt élete végéig, 1986-ig. Budapestre sohasem kerülhetett vissza. TORMA L. 2020. 7. p. 40 Fazekas Józsefné Tábi Erzsébet visszaemlékezése. PAPP I. 2013.109-110. p. A Túróczi tanyán A község központjától nagy távolságra állt Túróczi Jánosék 224. számú tanyája, melynek egy szobáját a rendelkezés szerint átadták a Kultsár családnak. Az idős házaspár amiben tudott - elsősorban élelemmel - igyekezett segíteni a gyermekeivel kitelepített apának. Miután Leventét és Szabolcsot sikerült mentesíteni a kitelepítéstől, all éves Barnabás 1951 szeptemberétől a helyi általános iskolában folytatta tanulmányait. Az iskolától több kilométerre lévő tanyákról a környékbeli gyerekek csoportba verődve jártak az iskolába, velük együtt Barnabás is, aki bátran igyekezett alkalmazkodni a tanyai viszonyokhoz. Az okos, kedves kisfiút hamar megszerették, és egykori iskolatársai ma is szeretettel gondolnak rá.40 Édesapja pedig próbálta elsajátítani a számára ismeretlen mezőgazdasági munkák alapjait. Minden munkát elvállalt: aratott, kaszált, kukoricát kapált, ökröket hajtott, és közben nem adta fel a reményt: ha mentesítést nem is lehet elérni, talán engedélyt kap arra, hogy gyermekével Zagyvarékasra költözzenek, ahol - ha kitelepítve is - de együtt lehet a család. Több kérelmet írt a belügyminiszterhez, és az illetékes hatóságokhoz, melyekben elsősorban a gyermeke sorsáért aggódó apa kérései fogalmazódnak meg. „Kérelmem indokaként elsősorban szabadjon megemlítenem, hogy 11 éves gyermekemet sajnos itt Jászboldogházánfőzési lehetőség és főzéstudásom hiánya miatt nem várhatom meleg étellel, amikor este, esős, sáros időben ázva, fázva hazatér a tanyalakóhelyünktől elég távol eső iskolából. Csak néha jutunk meleg ételhez, ha egyik vagy másik szomszéd, vagy háziasszonyunk megfőz számunkra.” - írta szeptember 28- án, s kérte, hogy Jászboldogházáról Zagyvarékasra költözhessenek, ahol felesége, dr. Kul-142
