Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Főispán a Tiszán túl: Verbói Cséti Róbert működése a román megszállás idején (1919-1920)
területeken csak néhány hétig volt uralmon, a román megszállás viszont 1920 március elejéig tartott.4 4 A fegyverszünet és a békediktátum aláírása közti időszak vármegyei eseményeiről: BOJTOS Gábor: Történetek 1919-ből. In: Zounuk - Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. Szolnok, 2020.109-159. p. 5 ZADOR Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében (1919. április 28. -1920. december vége). In: Tisicum - Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 1981. Szolnok, 1981.193-194. 6 MNL JNSzML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai, Közigazgatási iratok IV. 407.10832/1919. 7 Magyar Ferences Levéltár VI. 3. Conventus Jászberény, Historia Domus Jász Bereniensis. 8 Találkozhatunk ellenpéldával is. A szétbombázott és kifosztott megyeszékhelyen megjelenő - nyilván cenzúrázott - Haladás október közepén (1919. október 19. 4. p.) arról írt, hogy a „román hadvezetőség tábornoka, Anastásiu Öméltósága és bájos neje naponként 1200 szegény egyénnek ad ingyen reggelit és ebédet Jonesku őrnagy és Dr. Voiculescu törzsorvos felügyelete mellett. Az étel kiosztásnál Medgyesy Olga és Sárika urhölgyek segédkeznek. A tábornok ur és neje Öméltósága ezen ténye fényesen igazolja, hogy a románok nem ellenségei a magyarnak [.November elején ugyanitt (Haladás, 1919. november 2.1. p.) a románok Tisza melletti parklétesítését méltatták: „A szolnoki volt hadkiegészítő parancsnokság épületének egy részét lebontották a román katonák. Ezt az udvarrészt hozzácsatolták a Szapári-utca végén elterülő tiszai partrészlethez és együttesen a kettőnek a helyén nagy ízlésre valló parkot létesítettek, melynek a tiszapartra néző részén, mintegy félkilométer hosszúságban szép sétányt alakítottak. A park közepére hatalmas és szép medencét csináltak, melynek közepét szökőkút egészíti ki. [...] Mindenesetre elismerés és dicséret illeti a román tisztikart és ha úgy a parkot, mint a sétányt padokkal látják el és befásítják, akkor esetleges távozásuk után egy kellemes emléket hagynak hátra maguk után, melyért Szolnok város lakosságának hálája és elismerése lessz a jutalom." A megszállásról A román hadsereg - a sok helyen valóban kedvező fogadtatás ellenére - kemény kézzel lépett fel a kommunista rendszer prominensei, továbbá az erőszakszervezetek (hadsereg, csendőrség) tagjaival szemben.5 1919. október 5-én a tárgovistei fogolytáborból kérte 29 katona és csendőr vármegyéje alispánját, hogy azonnal forduljon a Nagyszebeni Kormányzótanácshoz az ő és a többi táborban lévő ismeretlen számú társaik kiszabadítása érdekében, mivel „több mint négy hónapja a román rabélet igája alatt szenvedünk". A május 3-án elmenekült és a román csapatoknál menedéket keresőket ugyanis a románok hadifoglyoknak tekintették és először Békéscsabára (itt engedték el a civileket), majd hat napi kihallgatás után, május 13-án Brassóba internálták őket, innen pedig különböző (Bukarest, Craiova, Vulpásesti) fogolytáborokba kerültek.6 A jászberényi ferencesek házkönyvébe augusztus 22-én azt jegyezték fel, hogy „mióta a románok megszállták városunkat, a directorium tagjait, úgyszintén a vörös katonákat, kik önkényt álltak be, irgalom nélkül fogdossák össze, hogy részint bíróság elé állítva méltó büntetést, részint kényszermunkára vitessenek".7 A katonai és egyéb biztonsági intézkedések demonstrálása után a megszállók számos hirdetményben közölték az elöljárókkal és a lakossággal - elsősorban - gazdasági elvárásaikat, követeléseiket. Ezen rendeleteken túl - tulajdonképpen 1919 májusától 1920 márciusáig - a létbizonytalanság, a szinte örökös készenléti állapot, az anyagi és személyi fenyegetettség vált a térségben élők mindennapi tapasztalatává.8 A szervezett kárfelmérés eredményeit Laky Dénes tette közzé 1923-ban megjelent munkájában. A románok okozta károk felmérésekor a vármegye öt járása közül csupán az 10
