Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
nem kevés szerepet játszott. 1920-ra mindenki tudott magyarul a településen. Az idő előrehaladtával - még ha az annaházi és nem annaházi fiatalok között dívó „virtuskodás" létezett is - egyre elmosódik a határvonal sváb és magyar között. A valláson kívül természetesen számtalan társadalmi és gazdasági tényező kötötte össze a kezdetektől a két nemzetiséget. Korábban említést tettünk a folyószabályozásokról, a puszta feltöréséről, művelés alá vételéről, a világháborúkról, a román megszállás áldozatairól, ahol a fegyverneki lakosságnak nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül kellett összefognia vagy közösen átvészelnie a megpróbáltatásokat. A kuláklistára került személyek névsorában egyaránt találunk magyar és német családnevűt155 , illetve az 1956-os forradalom október végi eseményeiben is a különböző falurészek lakosainak összefogását látjuk - derül ki a Községi Forradalmi Tanács alakuló ülésének jegyzőkönyvéből.156 A szocializmus időszakának társadalmában - ahol a nemzetiségi és vallási meggyőződést egyébként is tabuként kezelték - már egy más típusú - a hagyományaitól még inkább eltávolodó - családmodell körvonalazódott. A mezőgazdaság kollektivizálása, az iparosítás, a faluról városba költözés, a fegyverneki településrészek egybeforrása - mint korábban rámutattunk - nagy szerepet játszottak a régi, nemzetiségi jegyeket is hordozó népszokások feloldódásában. 155 http://jnsz.archivportal.hu/data/gallery/images/fegyvernekl.JPG 156 CSEH G.: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Szolnok megye. Szolnok, 2006.93-96 p. VI. Összegzés helyett: az annaházi kulturális örökség megmentésének egy útja A helytörténet és a település néprajza felől érdeklődőknek az identitás és hagyatékmegőrzés szempontjából máig adósa Fegyvernek. E tanulmány főszereplői, a fegyverneki svábok a 19. század közepétől egyedi színfoltot hoztak a Közép-Tisza völgyébe és új fejezetet nyitottak Fegyvernek fejlődéstörténetében. Bár nyelvileg teljesen asszimilálódtak a többségi magyarsághoz, a régiek által hátrahagyott és helyben megmaradt tárgyi emlékeket, népi építészeti hagyományt, történeteket, ételeket, gondolkodásmódot máig megtaláljuk a leszármazottak körében. Ennek a lassacskán fogyatkozóban lévő hagyatéknak a fennmaradása szempontjából magánkezdeményezésre 2012-től kezdetét vette egy kifejezetten az annaházi örökséget bemutató tájház kialakítása. A Fegyvernek annaházi részen található, „Öregház"-ként emlegetett népi építészeti emlékeket őrző lakóház, a hozzá tartozó egy holdas telekkel az 1881-es kataszteri térképen már szerepel. A porta akkori tulajdonosaként Léderer Jánosnét tüntették fel. Az 1890-es évek második felétől már a Lédererékkel rokon Zimmer Domonkost és családját említik az anyakönyvek, mint lakosokat. Ettől kezdve a ház - immáron az ötödik generáció óta - családi tulajdonban van, egyenes ágon öröklődik. Bár 1985-ben lakták utoljára, a gazdasági funkciója mit sem változott a közel másfél évszázad során. Napjainkban id. Országh László folytat paraszti gazdálkodást a háznál, ahol - mint egykoron - a szőlő és gyümölcstermesztés mellett az állattartásra helyeződik a hangsúly. 83
