Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja

lek ismeretét, illetve azok elkészítését jelölték meg. A megkérdezettek 80%-a a nagyszülők társalgási szintű nyelvismeretéről számol be, és csupán hárman nem tudtak erről nyilatkozni, vagy nem hallották a nagyszülőket németül beszélni. Volt, aki a „nagymama révén átitatódott a németséggel", így később a gimnáziumban is a német nyelv tanulását választotta. Egy másik válaszadó a következőt mondta: „Az apai ág volt erősebben sváb, a nagyszülőim még teljesen németül beszéltek [egymással]. Mielőtt apám fogságba került, addig nagyapám tanítgatott volna. A háború és a svábellenesség miatt viszont eszébe sem jutott, hogy tanítson németül. "

A szülők nyelvismeretének tekintetében a válaszadók több mint fele hallotta szüleit németül beszélni. Egyikőjük így emlékezett vissza: „Anyu még huszonévesen beszélt németül, ha kellett, de idős korára már csak értette, de nem mert megszólalni. " Egy másik személy az édesapjáról említette - aki az 1900-as évek elején született -, hogy ő öt-hat éves koráig csak németül tudott, egészen addig, amíg fel nem került az iskolába. A válaszadók harmada ismer német szavakat az elődöktől, ám a többségnek semmilyen nyelvismerete nincs. A megkérdezettek kétharmada erősen kötődik a sváb identitáshoz, ezen belül két személy a kettős (német-magyar) identitást vallotta.

Az ötödik korcsoport (80 éven felüliek) háromnegyede kötődik a sváb kultúrához, egy fő német nemzetiségűnek vallotta magát. A hagyományápolás tekintetében szintén a gasztronómia foglalja el a vezető szerepet.

A megkérdezettek 80%-a a nagyszülők társalgási szintű nyelvismeretéről számolt be (bár az előző korcsoporthoz képest fordított arányban), és csupán egy személy nem hallotta a nagyszülőket németül beszélni, vagy nincs a nyelvismeretükről tudomása. Három személy megjegyezte, hogy ha a nagyszülők „nem akarták, hogy értsék az unokák a beszédet" akkor németre váltottak. Az előző korcsoporthoz hasonlóan a megkérdezettek szintén több mint fele hallotta a szüleit németül beszélni. „Ők még tudtak németül perfektül" - tette hozza az egyikük. Más megjegyezte, hogy az édesapja is „perfektül beszélt német nyelven, de amikor felkérték később [1945 után] arra, hogy tolmácsoljon, akkor azt megtagadta. Azt mondta, hogy nem tud. Nem akart később bajt belőle. " A válaszadók negyede ismeri vagy használja szólások, szavak szintjén a német nyelvet, míg a többség egyáltalán nem. A megkérdezettek 60%-a erősen kötődik a sváb gyökereihez, ezen belül két személy a kettős (német-magyar) identitást vallotta. A többi válaszadó nem kötődik a sváb nemzetiségi hagyományokhoz.

Az imént felvázoltak alapján láthatjuk, hogy a német nemzetiségi hagyományokhoz kötődés nagyrészt az idősebb korosztályok esetében, és szinte kivétel nélkül a gasztronómia területén mutatható ki. Ok még emlékeznek a „svábul" beszélő nagyszülőkre, többen a szüleiket is hallották németül társalogni. Ennek ellenére a rég említett szólások, szavak csak nehezen, vagy egyáltalán nem jönnek a nyelvükre. Mindez nem meglepő annak ismeretében, hogy száz évvel ezelőtt már mindenki tudott magyarul Fegyverneken. Végül a II.

világháború és az azt követő évek megpróbáltatásai adtak nyomatékot annak a folyamatnak, amely elvezetett ahhoz, hogy mára a német nyelv szinte teljesen eltűnt a településről. Fegyverneken a svábság egyébként is a szórványok szórványának számított kezdettől fogva.

79