Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
ták). Az 1960-as, 1970-es és 1980-as népszámlálások nem mutatnak ki német nemzetiségű személyeket Fegy verneken.142 142 Magyarország településeinek népszámlálási-etnikai adatbázisa (Fegyvernek); Forrás: https://mtatkki.ogyk.hu/ nepszamlalas_adatok.php 143 Zenetudományi Intézet Hangarchívum; Forrás: https://zti.hungaricana.hu/hu/ 144 A tárogató közismerten magyar népi hangszer, amelynek gyökereit a honfoglalásig vezetik vissza. Nagy népszerűségre a török hódoltság idején, illetve a kuruc korban tesz szert. Forrás: http://www.hungarikum.hu /hu/t%C3%Alrogat%C3%B3 145 BARNA G. 2013.13. p. A rendszer - bár sokak számára elhozta a biztos és kiszámíthatóbb anyagi létet - ezzel párhuzamosan a hagyományos falusi közösségeket, parasztgazdaságokat alapvetően megváltoztatta. A mezőgazdaságból egyre többen az iparban találnak munkát, a régi szülői háztól elszakadva a városokba költöznek. A kollektivizálás, a vidéki termelőszövetkezetek kialakulása Annaházán is átformálja a régi faluképet: a háztáji gazdaságokat és hosszútornácos (itt gangosnak hívott) parasztházakat egyre több helyen a Kádár-kockák és a tovább osztódott telkek váltják fel. A családmodell is alapvetően átformálódik, amely nemcsak a gazdasági szerkezet átalakulásához, hanem a nők tömeges munkába állásához is kapcsolódik. A II. világháború után kiosztott telkek, majd a Kádár-korszakban zajló további építkezések, utcák megnyitása egyébként is egybeforrasztották az egykori „Svábfalut" és „Magyarfalut". A nemzetiségi ellentétek, ha korábban voltak is, már csak az idősebbek emlékezetében, a régi bálok felidézésével elevenednek meg. A fegyverneki svábok magyarrá válása nemcsak az általuk beszélt nyelvben, hanem a népdalaikban, népzenéjükben mutatkozik meg leginkább. 2019-től a Zenetudományi Intézet hangarchívumából nyilvánosan elérhető az az 1961-ben Fegyverneken gyűjtött népzenei anyag, amelyet négy adatközlőtől rögzítettek.143 Közülük hárman (a 82 éves Wilhelm János, a 30 éves Zoltai Márton és a 75 éves Hapek Imre) annaházi sváb származású személyek. Az általuk énekelt magyar népdalokon kívül (pl. Érik a szőlő, Hej halászok, halászok, Csak azért szeretem, Nem messze van ide Kismargita, Leégett a szolnoki nagy hodály) sváb eredetű - az őseiktől átörökített - énekeknek, népdaloknak nyomát sem találjuk. Az adatközlés ellenére mégsem zárható ki, hogy az idősebbek közül nem is ismertek már ilyeneket a 20. század derekán. A rögzített anyagban találhatjuk a 82 éves Wilhelm János tárogatójátékát is.144 A felvételen kiderül, hogy Wilhelm János korábban trombitán játszott, amelyet rézfúvós hangszerként a svábokhoz kapcsolunk. Az adatrögzítő kérdésére, miszerint hol sajátította el a hangszeres tudását, a következőképpen válaszolt: tudniillik gyermekkoromban muzsikáltam. Edesatyám trombitás mester volt. Otőle tanultam trombitával először. De aztán kaptam egy csikórúgást az ajkamon... és aztán vettem fuvolát, fuvolával vagy három, vagy négy évig, tudom is én... aztán vettem tárogatót tizenkettő éve." Azt a tényt, hogy a fegyverneki sváboknál is volt rézfúvós banda a 20. század első felében, nemcsak az imént idézett rövid elbeszélésből sejthető, hanem egy 1928-as szüreti mulatság fényképe, illetve a Barna Gábor által 1978-ban végzett gyűjtés is megerősít, miszerint „báljaikban nem cigányzenekar, hanem rezesbanda játszott. "145 71
