Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
Müller József, a főjegyző Kun Farkas volt.85 Fegyvemeknek 1850 óta volt saját bírája, amely a falusi közösség fejének számított. Eredeti szokás szerint háromévente történt a bíró megválasztása, ám ennek ellenére akadtak olyanok, akik ennek a többszörösét töltötték el hivatalukban. A főbíró többnyire a svábok köréből került ki. A ránk maradt forrásokból az 1850-es évektől - bár töredékesen - ismerjük nevüket: Gőbel Ferenc86 , Krenn Sebestyén 87 , Seidenléder Mátyás88 , Müller József 89 és Folláth Mátyás90 . Az utóbbi két személy évtizedeken keresztül ült Fegyvernek főbírói székében. 85 MNL JNSzML V. 607.55. Jegyzőkönyv a Fegyverneken 1896. évi október 3-án az újonnan épült községházának használatba vétele alkalmából. Képviselőtestületi jegyzőkönyv (1896-1900) 86 A Fegyverneken alapítandó templom, plébánia s a tárgyában földbirtokosok, s közlakosok befolyásával tartott bizottmányi tanácskozmány jegyzőkönyve (1853) - Egri Főegyházmegyei Levéltár - R. sz.: 945. - 3348/853 87 BOGNÁR A. 1979. 49. 88 SCHLEICH L. 1934. 43. p. 89 SCHLEICH L. 1934.18. p. 90 MNL JNSzML V. 607/1. Képviselőtestületi közgyűlési jegyzőkönyv (1945-1948) - Fegyvernek. 1948/4621. 91 SCHLEICH L. 1934. 23. p. 92 Ohács Titusz 1885-1915 között - így az önálló anyaegyház újraszerveződése óta a leghosszabb időt eltöltve - volt hivatalban a fegyvemeki római katolikus plébánián. Forrás: http://lexikon.katolikus.hU/F/Fegyvernek.html IV. 2. A templom és az iskola szerepe az asszimilációban A németajkúak magyarrá válásában az egyik legjelentősebb szerepet kapta a 19. század utolsó harmadától a magyar nyelvű prédikáció térhódítása, és a német nyelv fokozatos kiszorulása az iskolából. Az anyanyelvi prédikáció tekintetében az 1860-as évek végéig egyenlő arányban jutott szerephez mind a magyar, mind a német nyelv. Azaz az egyik vasárnap magyarul, a másikon németül prédikáltak. Az 1870-es évektől az ünnepi miséket tartották felváltva, majd két egymást követő vasárnap vagy ünnepnap prédikáltak magyarul és a harmadikon németül. A hétköznapokon kedden és csütörtökön folyt német nyelven a mise, a többi napokon magyarul. A következő évtized végére már csak minden negyedik ünnepnapon prédikáltak németül. Végül a német nyelv a század utolsó éveiben kopott ki a fegyverneki prédikációkból, amelyet Ohács Titusz nevéhez kötnek a visszaemlékezések.91 A magyar érzelmű plébános 1885-ben került Fegyvernekre.92 Mint kiderült, elődeihez képest kevésbé tolerálta a németajkú kisebbség óhaját az anyanyelvhasználat terén. Ismerünk olyan esetet, - Schleich Lajos lejegyzésének köszönhetően - amikor egy búzaszentelési körmenet szertartását a svábok közül némelyek németül is óhajtották hallgatni, ám Ohács Titusz nem engedett. Erre a felháborodott svábok kivonultak a templomból, miközben az idős asszonyok a pap lába elé dobálták a rózsafüzéreket. A feszültséget tovább fokozta, hogy a svábok közül egyesek cédulákat kezdtek osztogatni, amelyen a következő állt: „Felroppantjuk a parochia, ne legyen se papnak, se magyarnak, se svábnak!" A visszaemlékezők szerint ez utóbbi eset után még voltak nézeteltérések a plébános és annaházi hívei között, ám Ohács Titusz magatartása már nem hergelte fel a svábság egészét, csupán annak egyes tagjait. 55
