Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
gött hagytunk közel kilencven esztendőt. így érdemes azzal is foglalkoznunk, hogy mi történt ez alatt a fegyverneki svábokkal. Él-e még a sváb identitás a településen, illetve mit lelhetünk fel a „régiek" tárgyi és szellemi hagyatékából? II. Fegyvernek múltja dióhéjban a svábok érkezése előtt Fegyvernek Jász-Nagykun-Szolnok megye közepén, a Jászság és a Nagykunság által közrefogott Közép-Tisza menti települések sorában helyezkedik el. Az eredetileg királyi fegyverhordozók (fegyvernökök) által lakott Árpád-kori falu neve már egy 11. századi - I. László király idejéből származó - határjárásban szerepel,2 majd 1212-ben és 1219-ben említik a Váradi Regestrumban.3 2 GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. 93. p. 3 SOS Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Budapest, 1985. 283. p. 4 TÓTH Tibor: Adatok Szolnok megye történetéből -1. kötet. Szolnok, 1980.160. p. 5 TÓTH Dezső: A Hevesnagykunsági Református Egyházmegye Múltja. - II. kötet. Debrecen, 1941. 48. p. 6 SÓS 1.1985. 284. p. 7 BOGNÁR András: Külső Szolnok - Pesty Frigyes helynévtárából. Szolnok, 1979. 41 .p. 8 TÓTH T. 1980.161. p. Az I. Károly uralkodása alatt készült pápai tizedjegyzék (1332-1337) tanúsága szerint plébánia állt a településen. Vásártartási jogát 1417-ben nyeri el, 1430-ban mezővárosként szerepel. I. Mátyás idejében épült a gótikus temploma, melynek toronymaradványa (Csonkatorony) a mai napig áll, mint egyetlen emléke a középkorból. A török hódoltság első időszakában még, mint a legnépesebb település tűnik ki Külső-Szolnok megye kishevesi területén.4 A protestantizmus hazai terjedésének időszakában Fegyvernek lakossága reformátussá vált.5 A törökkori portaösszeírások alapján a 16. század második felétől nyomon követhető az egykori mezőváros hanyatlása, fokozatos népességcsökkenése, végül pusztává válása. Elnéptelenedése a török elleni felszabadító harcok következményeként, Giraj tatár kán hadainak tudható be.6 Egyes források egy későbbi, 1700-ban történt rác pusztításról is beszámolnak.7 A Rákóczi-szabadságharcot követően a pusztává vált Fegyvernek népessége elindul a lassú regenerálódás útján. A 18. század végére a lakossága 300-400 főt számlált, akik túlnyomó többsége római katolikus vallású pásztor, uradalmi cseléd, illetve dohánytermesztő. A század közepétől két nagybirtokos család, a Hallerek és az Orczyak kezébe került Puszta-Fegyvernek. Az 1800-as évek derekára már feldarabolódtak a birtoktestek és házasodás útján a Haller örökségbe többek között Baldácsy Antal, valamit az Orczyakéba Szapáry József került.8 Időközben megváltoztak a gazdasági viszonyok, a határhasználatban már a földművelés kezdett nagyobb teret hódítani az állattartás rovására. A földbirtokosok az egykori nagy legelőket, gyepeket sorra feltörték, és művelés alá vonták. A jó minőségű föld bőven termett, olyannyira, hogy sokszor a munkáskezek hiánya miatt a termés jó része a földön maradt, betakarítani lehetetlen volt. A probléma orvoslásaként úgy döntött gróf Szapáry 36
