Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
Komintern VII. kongresszusán a fasizmus elleni küzdelem jegyében elmondott referátumát. A háborút megelőző évek folyamán roppant súlyos nyomás nehezedett a mozgalomra. Már legális tevékenységre sem volt lehetőség, hiszen a baloldali szervezetek működését betiltották. 1938-1942 között mégis nagyon sokszor beszélgettem Szanával és Kardossal. Éreztük, hogy a német fasiszták meg fogják támadni a Szovjetuniót. Az 1941-ben kitört háború katonai és politikai eseményeit - a moszkvai rádió adásai alapján is - többször megvitattuk. Hol Szanával, hol pedig Kardossal találkoztam, legtöbbször az utcákon, a Tisza partján, de az is előfordult, hogy Szana ügyvédi irodájában vagy a Nemzeti Kávéházban. Éreztük a személy szerint bennünket is fenyegető veszedelmeket, de bizakodással tekintettünk a jövőbe. így, ilyen előzmények után következett be 1942 április 27-ének délutánja, amikor másnapra, április 28-án reggel 6 órára szóló „SAS"-behívó parancsot kézbesítettek számunkra. A jelzett időben Debrecenben, az ott székelő VI. hadtest kiegészítőnél kellett jelentkeznünk. A kiegészítő parancsnokságon egy zászlós közölte velünk: „Az urakat, Berkovits Antal szabómestert, Homoki Miklós magánalkalmazottat, Kardos Jenő magánalkalmazottat, Martos Tibor műszerészt, Steinhausz Ákos cukrászt, Dr. Szana Antal ügyvédet és Tabák Lajos magánalkalmazottat, mindannyiukat Szolnokról, nem katonai szolgálatra hívták be. Én a parancs értelmében ezennel letartóztatom Önöket. Vegyék tudomásul, hogy ettől a perctől kezdve foglyoknak tekintem magukat és mindannyiukat fegyveres őrizet alá helyezem." Ezt követően a Péterfia utcában levő egyik katonai épület istállóhelyiségébe zártak bennünket. Azon a napon még további 8 elvtársat hoztak oda. Őket Debrecenből és Kisújszállásról hívták be. Másnap, április 29-én délután Homoki Miklóst kiemelték közülünk (soha nem tudtuk meg, hová vitték, de a felszabadulás után előkerült egy dokumentum, mely szerint 1945 tavaszán egy Ausztriában levő koncentrációs táborban, „végelgyengülés"-ben meghalt.) 1942 május 1-re virradóra, láncraverten átszállítottak bennünket Miskolcra, a Ferenc József laktanya katonai börtönébe. Két nap alatt a foglyok száma - az ország akkori területéről összegyűjtött elvtársakkal - 200 főre szaporodott, s így a katonai börtönben nem fértünk el. Ezért a déli órákban átkísértek bennünket a miskolci törvényszéki fogház második emeleti celláiba. A Szolnokról, Kisújszállásról, Makóról, Hódmezővásárhelyről, Debrecenből és Szegedről származó foglyok, 23-24 elvtárs, egyetlen közös cellába voltunk bezárva. Délután emlékeztünk meg május elsejéről. Meghatódva hallgattuk Szana Antalt, ki a tőle megszokott szerénységgel, de nagyon elmélyülten, az akkori időkhöz igazodó aktualitással, rövid néhány szóval méltatta május elsejének nemzetközi jelentőségét, majd a debreceni elvtársak közül Fülöp és Prétz elvtárs Ady-, József Attila- és Kassák-verseket mondott. 341