Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
Valami készül... Az elcsigázott emberek, katonák és munkaszolgálatosok az egész körzetben egyre türelmetlenebbül kérdezték: „Miért és meddig!?" „Mikor jön már a sokszor beígért váltás!?" „Miért csak mi, hol vannak a nagy gazdák és a másféle gazdagok!?" „Mi végre itt ez az egész!?" De a kérdések kérdésnek maradtak, válaszolni senki nem tudott. Ahol mi voltunk, Marki és Liszkovo körzetében, ott 1943 január 12-éig alig-alig lehetett harci cselekményeket észlelni. Meglepő volt hát ekkor a parancs: azonnal készenléti állapotba helyezni a kiépített fedezékeket, ki kell hányni belőlük a szélviharok besodorta hótömeget, bombabiztos befedést, hótakarásos álcázással! Erre különös, idegfeszítő félelemmel párosult nyugtalanság, szokatlan katonai mozgolódás keletkezett a környéken és a körletben. Konkrétumot azonban senki nem tudott mondani. Az embereken bénultság, szótlanság vett erőt. Áttörés Scsucsje felől... 1943 január 14-én, mikor még alig volt látszata az elrendelt parancs teljesítésének, kora délelőtt küldönc érkezett a körletből a jeges hóval borított munkahelyre: RIADÓ! SORAKOZÓ! Felszerelés végett bevonulni! Ismeretlen irányú menetre készen állni! Kapkodó sietséggel, létszámellenőrzés nélkül a század még mozogni képes része megindult valamerre, a bizonytalanság felé. A végelgyengült, lábra nem állítható munkaszolgálatos bajtársak maradtak a kolhozépületekben. Szinte bizonyos, hogy ők ott meghaltak, s a csontjaik valahol egy Liszkovo környéki tömegsírban porladnak (közöttük a Szolnokról behívott Dr. Szana Antal ügyvéd, Martos Tibor műszerész, és még sokan a többiek közül). A menekülő menetelőkre korán rásötétedett. Tényleges szovjet katonai erők, alakulatok még láthatatlanok, de váratlanul és több irányból is becsapódott gyújtógránátok okozta tüzek fényei világítanak. Érzékelni lehetett körülöttük valamilyen összeszorító-bezáró gyűrű képződését. Megriadt katonák és munkaszolgálatosok kisebb-nagyobb csoportokban, de sokan magányosan is özönlöttek, nem tudni: hová, de valahol biztonságos támpontot remélve. Az utakon s az utak mindkét oldalán elhagyott teherautók, légvédelmi ágyúk, páncélos járművek, felborult trénszekerek és lótetemek hevertek. Kamenka térség ben alig, vagy figyelembe se vett parancsfoszlányokat hallunk a visszaözönlés megállítására. Munkaszolgálatosokat terelnek bizonytalanul kijelölt pontok felé (én is közöttük vagyok) új tüzelőállások létesítésére, de a legyöngült emberek katonák segítségével sem voltak képesek feltörni a mélyen átfagyott, minden csákányütésre szikrázó földet. Sokan egy közeli kolhoz épületeiben kerestek oltalmat, de január 15-ére virradóra szovjet tüzérségi erők lövedékzáport zúdítottak a környékre, mire mindenki, ki merre látott, menteni próbálta magát. Délutánra elértük Karpenkovót, de akkor itt is, megint: RIADÓ! Hómezőbe vágott kijegesedett utakon felbomlott, összekeveredett alakulatok, magyarok és Cramer-hadtestbeli németek menekülnek. Szovjet repülők géppuskatüzet árasztanak az egymásba gubancolódott, nem tudni: hová-merre visszavonulni igyekvőkre. Halottak, se332
