Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
Szükségutakat, fedezéksorokat építettünk, fakitermelést végeztünk, vasútvonalat javítottunk -25-35° hidegben, tavaszi-nyári civilruhánk rongyaiban, éhesen, kialvatlanul, tetvesen, fagyott sebekkel. December végén már alig 30-40 muszost tudnak munkára vinni. Van ugyan egy muszos orvos, de felmentést, gyógyszert nem adhat. G. szakaszvezető, mikor ő az ügyeletes szolgálatvezető, segít, bújtat bennünket. A mind nehezebben elviselhető napokban, önkéntes jelentkezéssel és kilátásba helyezett katonai kedvezmények ígéretével fegyveres szolgálat vállalására hívták fel a nemzsidó muszosokat. Kevesen álltak rá, de hamarosan visszahozták őket továbbra is muszosoknak. Az elcsigázott emberek türelmetlensége nőttön nőtt. Mindenütt hallani lehetett a honvédek és muszosok egymáshoz intézett kérdéseit: „Miért hoztak ide, mi keresnivalónk van itt, mikor váltanak le bennünket?" Válaszolni senki nem tudott... Ahol mi voltunk, Marki és Liszkovo térségében, 1943 január 12-ig harci cselekmények nem vagy csak alig voltak. Mégis, ezen a napon parancsba adták: azonnal készenléti állapotba kell helyezni a kiépített de hótakarta fedezékeket, majd január 14-én meglepetésszerűen elhangzott a munkahelyen: RIADÓ, SORAKOZÓ! A parancsot idegfeszítő rohanás követte valamerre Karpenkovo irányába. Végelgyengült, már mozdulni sem képes muszos bajtársaink ott maradtak. Ők bizonyára Liszkovo falu körüli valamelyik tömegsírban pihennek... Menekülés közben korán sötétedik. A tényleges szovjet katonai erők még láthatatlanok, de köröskörül mindenütt gyújtógránátok okozta tüzek világítanak. Megrémült katonák, muszosok özönlenek, nem tudni hová, de valahol valamiféle támpontot remélve. Mindenütt elhagyott teherautók, légvédelmi ágyúk, páncélos járművek, felborult trénszekerek és lótetemek hevernek, s egyre több az eldobált fegyverek és felszerelések mennyisége. Alig, vagy figyelembe se vett parancsfoszlányokat hallunk a fejnélküli káosz megállapítására. Muszosokat próbálnak bizonytalanul kijelölt helyeken új tüzelőállások létesítésére ösztönözni, de ők, ha lenne is még némi erejük, képtelenek a mélyen átfagyott földet feltörni. Január 15, délután: elérjük Karpenkovót, de máris újabb riadó. Hullámos, kijegesedett utakon összevissza keveredett magyarok és Cramer-hdt-beli németek. Szovjet ráták géppuska tűzzel szórják a menekülőket. Halottak, sebesültek. Kétségbeesetten erőszakos németek leráncigálják a magyar sebesülteket és betegeket az itt-ott még mozgó járművekről, amelyek hamar használhatatlanná válnak, mert vagy elfogyott vagy beléjük fagyott az üzemanyag. Január 17: Kongyenzovóban a tábori csendőrök durva ütlegelés közepette a tábori hadbíróság elé hajtják többünket. Egy magát „budapesti szervezett munkás"-nak valló szakaszvezető bátor fellépése ment meg bennünket, katonákat és muszosokat a felkoncolástól. Másnap német fegyveresek fésülték át a települést. Ekkor egy váratlanul jött partizántámadásra szabadultunk a biztos haláltól. 327
