Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből

- 1919 május 3-án foglalta vissza a Vörös Hadsereg Szolnokot, a benyomult intervenciósoktól és a fehérektől. Ezen a napon, a Tisza folyó közúti hidja előtt - azon a középső részen, ahol ma a körforgó közepén a villanylámpa tartó oszlopa áll - három vagy négy gyorstüzelő ágyúval, civilruhás szolnoki MÁV-mühelymunkások /vörösőrök/ lőtték a városból a hidon át menekülő fehéreket, illetve lezárták előlük a Zagyva hidját, hogy arra felé nem is volt lehetőségük kitörésre, menekülésre. - Ez az akció azért volt jelentős, mert a Vörös Hadsereg regurális alakulatai akkor, - vagyis május 3-án kb 14-15 órakor - még el sem érték a városnak ezt a pontját, még a város nyugati felében verték a fehéreket, amikor a MA VIST AK az általam ismeretlen helyről szerzett gyorstüzelő ágyukkal a legkritikusabb helyen foglaltak el harci állást: egyrészt visszaszoritották a menekülő fehérek egy részét, másfelől megakadályozták, hogy a bentrekedt ellenforradalmárok fegyveres katonai segitséget kaphassanak a Tisza túlsó oldaláról. - Jól emlékszem rá /mert én, Sebestyén nevű ifjúmunkás barátommal akkor értem oda, amikor a mühelyisták már hevesen ágyuzták a Tisza túlsó oldalán húzódó országutat; azután hamarosan odaértek a vörös géppuskások is, egy géppuskával és néhány láda lőszerrel; a géppuskát átvitték a Zagyva hidján, majd gyorsan fészket ásva, lehelyezték azt a régi villanytelepre bevezető ut elején, közvetlenül a Tisza partján. Mi, fiatal KIMISZISTAK, feladatot kaptunk: kúszva közelitettük meg a volt Magyar kir. Folyammémökség épülete előtt /a Tisza hidjával szemben lévő kétemeletes ház/ lerakott lőszeres ládákat, és kuszva-vonszolva vittük át a Zagyva hidján az előbb emlitett géppuska-álláshoz. Kúszni azért kellett, mert a túloldalon levő intervenciósok ágyu- és gépfegyvertüz alatt tartották mind a két hidat és környékét; a vörös géppuskások a Tiszával párhuzamosan haladó szajoli országutat tartották tűz alatt, illetve a Tisza hidjától már hamarább folyamatba tett tüzérségi akcióval együtt visszavetették az intervenciósokat, ugyanannyira, hogy a Vörös hadsereg regurális alakulatai még aznap délután, szürkületkor, áthaladva a Tisza hidján, harci állásokba helyezkedtek a „Százlábú" hidra, illetve a Szajol felé vezető országút mentén./ - Egyszóval jól emlékszem rá, hogy az elmondott harcok lezajlása után, Sebestyén elvtárssal megindultunk visszafelé, illetve befelé a belvárosba. Ott azonban még nem volt csend, ropogtak a fegyverek; a beszorult fehérek még védekeztek. Nem tudtunk tehát a főúton haladni befelé, hanem letértünk jobbra, s a Festő utcán át, majd a Horánszky Nándor utcán, illetve a Tündér utcán át értük el a „kispiacteret", vagyis a „csarnokokat" /ahol a mai pártszékház áll!/; a vörös katonák ezen a helyen még kemény harcban álltak a fehérekkel, akik a csarnokok között, illetve a volt banképület mögötti „közben" bujkálva védekeztek és támadtak. - Mi éppen itt laktunk, a Csarnok utca 4. számú házban /ma még áll ott az iskola épülete/, amelynek udvarán lőszer volt letéve néhány ládában, a téren felállított gépfegyver számára. Korábbi tapasztalatainkat felhasználva, itt is beálltunk segíteni: vittük a ládákat a géppuska álláshoz. Délután 18-19 óra között lehetett, amikor a harcizaj itt is elült, a vöröskatonák a város eme belső részét is teljesen megtisztították a fehérektől, s ezzel az 1919 május 3-i szolnoki csata befejeződött...- A mai Városi Tanácsháza falán is elkelne egy kis emléktábla, hogy hirdesse az utókor számára, hogy 1919 április havában Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke a Tanácsháza erkélyéről tartott lelkesítő beszéddel búcsúztatta frontra induló szolnoki vöröskatonákat /68-as ezred/. Az erkéllyel szemben levő piactéren voltak a katonai osztagok, menetkész állapotban; a teret, illetve a katonákat a város lakóinak tömege vette körül, 324