Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből

Munkásságunkra természetesen hatással voltak azok a haladó művészek - a magyar Uitz32

,

Derkovits33

,

a német K. Kollwitz

34

,

G.

Gross,

stb, stb -, akik

a forradalmi haladás érdekében ugyanúgy foglaltak állást, mint mi.

32 Uitz Béla: Festő, grafikus, Kassák Lajos sógora. In: KENYERES Á. 1994.

33 Derkovits Gyula: Festő, grafikus, a magyar képzőművészet egyik legnagyobb alakja. In: Uo.

34 Käthe

Kollwitz német

grafikus, szobrász. In: Wiki

Nagy lökést adott további mozgalmunknak a Berlinben kiadott DER

ARBEITERFOTOGRAF, amelynek

személy szerint én 1930-1932 között levelező munkatársa voltam /a nevem, mint a magyarországi Szolnok városának képviselője, a folyóirat többi levelező munkatársa között fel is volt tüntetve/. Ezt a folyóiratot én Magyarországon nagy aktivitással terjesztettem, sok előfizetőt is szereztem neki. /A

DER

ARBEITERFOTOGRAF egyik

száma - 1931-ben vagy 1932-ben közölte is az egyik fotómat „Auf

der Höhe unserer sozialen Einrichtungen" cim alatt;

ez a fotó „Szociális berendezkedésünk magaslatán" cimmel a most küldött anyagban is megtalálható./

A DER

ARBEITERFOTOGRAF azt

hirdette, hogy a fotografáló gép objektivje „fegyver" a munkásfotografus kezében az osztályharc megvívásának egyik fontos eszközeként. Ezt mi, magyar szociofotósok teljes mértékben magunkévá tettük. És ennek nagy szerepe volt abban az elhatározásunkban, hogy nyilvános kiállításokat rendezünk itthon és külföldön egyaránt, hogy fotóink tükrében megmutassuk a magyar proletároknak a maguk életét, a maguk szomorú világát, amelyből forradalmi utón kell kitörniük, és megmutassuk továbbá külföldi osztálytestvéreinknek is - akik valamelyest demokratikusabb légkörben éltek, mint mi -, hogyan, milyen körülmények között élnek a magyar dolgozók a Horthyreakcióban.

Tervünk megvalósítása sok nehézséggel járt, hiszen minden nyilvános megmozduláshoz a rendőrség „engedélyére" volt szükség. A csoport fotói azonban mégis eljutottak valahogy - illegális körülmények között - Wienbe, Bratislavába, majd elhatároztuk, hogy kiállításokat rendezünk Budapesten és több magyar városban. A budapesti kiállítást 1931/32-ben rendeztük meg. Erre a rendőrség nem figyelt fel akkor, szinte elcsúszott a szeme előtt.

Más volt azonban a helyzet az első vidéki városban, ahol be akartuk mutatni a fotókat. Ez SZOLNOKON volt, 1932 áprilisában. A kiállítást Kassák Lajos forradalmi szemléletű bevezető előadása előzte meg, a kiállítás előestéjén, és másnap - bár rendőrségi engedélyünk volt „művészi fotókiállításra" - a rendőrség a kiállítást már nem is engedte megnyitni, a kiállítási helyiségeket /mely az egyik szakszervezet épületében volt/ durván kiürítette, az épület bejáratát lepecsételte, s a jelen levő rendezők közül letartóztatta KASSÁK Lajost, LENGYEL Lajos nyomdai grafikust /egyébként ő volt a szociocsoport vezetője/, és engem TABÁK Lajost. A kiállított fotókat a rendőrség a falakról leszedte, elkobozta. Bennünket, hármunkat napokig fogvatartottak Szolnokon, abban a cellában, amelynek két ablaka a mellékelt fotók között megtalálható.

318