Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
Interpellációjára 1946. szeptember 18-án kapott választ a Nagy Imrét addigra váltó Rajk Lászlótól: „a Kunhegyest Független Olvasókör és a Magyar Kommunista Párt között fönnfor gó vitás birtokháborítást ügynek közigazgatási úton való rendezésére ez idő szerint hatásköröm nincs. Fennálló jogszabályaink értelmében úgy a községnek, mint a Kunhegyesi Független Olvasókörnek jogában áll idevonatkozólag a magánjog szabályai szerint bírói úton eljárni."112 112 A nemzetgyűlés 62. ülése 1946. szeptember 18. Nemzetgyűlési napló. Budapest, 1948. 682. p. 113 Uo. 684. p. 114 CSONGE Attila: Adalékok és forrásválogatás az 1945-ös földosztás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei történetéhez. In: Levéltári Közlemények 86. Budapest, 2015. 265-286. p. 115 A kommunista politikusok 1946 végén még számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a békeszerződés megkötése után a szovjet csapatok elhagyhatják hazánkat, ezért a belpolitikai küzdelmet még azt megelőzően akarták A döbbenetes választól Futó is úgy érezte, pirulnia kell, hiszen abból egyértelműen kiderült, hogy sem Rajk, sem beosztottjai, még csak el sem olvasták interpellációját, mert abban már benne volt, hogy az Olvasókör „fordult bírósághoz, a bíróság vissza is ítélte tulajdonát, elment a végrehajtó, és a helybeli kommunistapárt vezetősége kijelentette, hogy nem hajlandó visszaadni, ami az övék. Inkább tettlegesen ellenállnak." Amikor pedig a végrehajtó „karhatalmat kért a törvény és a jog sárba tipróival szemben, azok megtagadták. Ezekután ajánlja a belügyminiszter úr a magánjogi úton való igazságkeresést! (Felkiáltások a szabadságpártban: Hallatlan! - Nagy Vince (msz): Szégyen, gyalázat! -Felkiáltások a szabadságpárton: Cinizmus!)"113 A kisgazda képviselő „a koalícióra való tekintettel" mégis tudomásul vette a miniszteri választ... Mint arra már utaltunk, a fenti példához hasonlóan nem lehetett érvényt szerezni azoknak az Országos Földbirtokrendező Tanács tagjai által hozott döntéseknek, és azon bírói ítéleteknek sem, melyek a törvénytelenül kiosztott földeket a volt tulajdonosoknak adták volna vissza. így végül a jogszabályokat kellett a kialakult törvénytelen helyzethez igazítani (!) és a károsultakat a Dunántúlon sváb földekből kárpótolni.114 Az a tény, hogy hazánkban már 1945-ben is a végrehajtó hatalom túlsúlya volt megfigyelhető, mely részben a rendőrségi túlkapásokban volt tetten érhető, felveti a kérdést, hogy ez egyszerűen csak korlátja volt-e a demokráciának, vagy olyan kudarca, amely a jogállamiság helyi érvényesülését lehetetlenítette el. Ebből a szempontból mellékes, hogy a kezdeti időszak túlkapásait az MKP felső vezetése is elítélte 1945 tavaszán, mint baloldali elhajlást, mely rontotta pártjuk társadalmi megítélését; és csak a pártvezetés számára fontosabb ügyekben alkalmazta volna politikai célokra a rendőrségben meglévő aránytalan túlsúlyát. Meglátásunk szerint önmagában ez utóbbi, a rendőrség többszöri felhasználása politikai ellenfelekkel szemben és/vagy a jogállamiság érvényesülésének megakadályozására nem egyszerű korláttá, hanem a demokrácia stabilizálódását megakadályozó kudarccá tette ezen 1945 és 1947 között fel soha nem számolt gyakorlatot. Ezen túlmenően egyébiránt magának az igazságszolgáltatásnak a függetlensége és hatékony működése is sajnálatosan gyorsan leáldozott. Már 1946-47-ben koncepciós pert építettek az egykori, Magyar Testvéri Közösség néven létezett, de az ország német megszállása után szervezeti tevékenységét beszüntető, bár egymással kapcsolatot tartó és a Kisgazdapártba közösen belépő társaság tagjai köré, mely perrel a kommunisták célja az FKGP és az MKP közötti koalíciós válság és patthelyzet felszámolása, a kisgazdapárt lefejezése volt.115 256
