Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
akkor létezhet, ha a szabadságjogok mellett félelem nélkül és szabadon lehet választani és az ellenzéknek valós esélye van kormányra jutni. A demokrácia változatainak elemzésekor pedig azon korlátozott típus emelendő ki, melyben a fenti elvek érvényesülnek ugyan, de vannak bizonyos olyan közös alapértékek és elvek, melyeket nem szabad megkérdőjelezni. A probléma lényege az a kérdés, hogy vajon egy demokráciában megengedhető-e az antidemokratikus nézetek propagálása. Ferrero szerint ez csak egy erős demokráciában vállalható, de a demokráciának is joga van megvédenie önmagát. Ezzel együtt a demokráciát olyan berendezkedésnek tartotta, mely a legkevésbé fél saját állampolgáraitól és a legkevesebb félelmet generálja magával szemben.25 25 Uo. 24-26. p. 26 STANDEISKY Éva: Remény és szorongás. Demokrácialelképzelések és demokráciaértelmezések. In: RAINER M. János - STANDEISKY Éva (szerk.), 2005. 54-91. p. Hivatkozott rész: 55-57. p. 27 Bár 1945. június 26. és július 6. között a politikusok és elméleti szakemberek részvételével a Pázmány Péter Tudományegyetemen szervezett, demokrácia kérdését boncolgató konferencián Rákosi Mátyás is részt vett, a kommunisták gyakorlati viszonyát a demokráciához nem az itt elhangzottak, hanem a mindenkori taktikai helyzet határozta meg. 28 STANDEISKY É. 2005. 54-91. p. 29 RAINER M. János: A volt „keresztény középosztály" és a demokrácia reménye. In: RAINER M. János - STANDEISKY Éva (szerk.): A demokrácia reménye - Magyarország 1945. Budapest, 2005.100-118. p. Standeisky Éva tanulmányában - a kor politikusainak és ideológusainak a demokráciafelfogásait összevetve (Szekfű Gyuláét elemezve a legalaposabban), - felhívja a figyelmet arra, hogy 1945-ben, hazánkban a demokrácia szinte minden fontos feltétele hiányzott. Maga a demokrácia fogalma sem volt tisztázott és egységesen definiált, és nem létezett a demokráciát ismerő széles szakembergárda sem. A kommunisták például népi jelzőt ragasztottak a demokrácia szó elé, és tartalmát tekintve változatosan értelmezték a politikai küzdelemben.26 Valójában azonban csak az osztály nélküli társadalom felé vezető út egyik köztes állomásaként tekintettek rá, s az elméleti viták helyett sokkal inkább a hatalomért folytatott harc kötötte le figyelmüket.27 Az MKP a törvényhozásban kezdettől fogva túlreprezentált volt, és a társadalom sem rendelkezett demokratikus hagyományokkal, míg az élet valamennyi területe komoly problémákkal volt terhes. Ennek ellenére a társadalom többségében élt a remény, hogy szabad választások útján igazságosabb világot hozhatnak létre. A szabadság és egyenlőség eszményeit összeegyeztető demokráciát azonban nem sikerült kiépíteni az 1945-ös kisgazda választási győzelem után sem, 1946 elejétől pedig tovább szűkültek ennek lehetőségei, különösen a demokratikus államrend védelméről hozott, gyakorlatilag a kommunistákat a hatalom megszerzésében segítő törvény megalkotását követően.28 Standeisky korszakolással kapcsolatos álláspontjára és egyéb műveire a későbbiekben még visszatérünk. Rainer M. János azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy az ún. keresztény középosztály tagjai hogyan viszonyultak a háború utáni átalakuláshoz. Figyelemmel arra, hogy nehezen körülhatárolható társadalmi csoportról van szó, néhány kiragadott példán keresztül igyekszik közelebb jutni a válaszhoz.29 Elemzéséből úgy tűnik, a keresztény középosztályt az 1945 utáni rendszerben komoly „félelmi komplexus" jellemezte; tartottak egy új 1919- 235
