Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
is megerősített, akik az elmondottakból következtettek vörös érzelműségére. Ezek miatt „tulajdonképpen vétkesnek kellene kimondani", ám már „eléggé megbűnhődött bűneiért"228 228 Uo. 229 Uo. Szattobekné Tary Anna fellebbezése, 1922. június 21. 230 Uo. Szattobekné Tary Anna a főispánnak és a Közigazgatási Bizottságnak, 1923. április 17. 231 Uo. A Közigazgatási Bizottság Szattobekné Tary Annának, 1571/1923. Kb. 1923. május 24. 232 Uo. A Közigazgatási Bizottság a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, 1924. január 10. 233 Uo. A Közigazgatási Bizottság a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, 1924. május 2. Azokért a bűnökért - román katonák és állam elleni, illetve kommunista kijelentései - , amelyek alól 1920-ban és most, 1922-ben is felmentették. Szattobekné az indoklás ellen fellebbezéssel élt a következőkre hivatkozva: • „célzatosan beállított valótlanság" • „a tanúminőségben szerepeltető bűnösök hivatalos hollómosdatása" • „ha az oláh nem tudott elpusztítani, magyar ellenségeimmel szemben a fogaimmal is megvédem" az igazságot229 Mivel 1920-tól bűnvádi eljárás folyt Muhy Sándorné és Muhy Mária ellen, ezért ügyével a miniszter addig nem kívánt foglalkozni, amíg az az ügy le nem zárult. A felmentés után egyébként Szattobeknét B-listára helyezték, amely ellen szintén fellebbezett: az 18785/1923. VIII. b. üo. sz. rendelkezésével a minisztérium szolgálatba helyezte úgy, hogy visszamenőleg összes illetményét is rendezni kívánta. Szolnokon azonban ezt a döntést tévedésnek minősítették („rossz a minisztériumi indoklás száma"\), mire a minisztérium megerősítette a visszahelyezést.230 Szattobekné leveleit, folyamodványait és újabb feljelentéseit (amelyben már Bihary Ist ván tanfelügyelő is szerepelt) azonban egyre nehezebben tolerálta a fegyelmi választmány, májusban már figyelmeztették is, hogy ha nem hagy fel „alaptalan vádaskodásaival", akkor felelősségre fogják vonni.231 Ez végül ősszel következett be, amikor a bűnvádi eljárás megszüntetéssel lezárult Muhyék ellen. 1923. november 27-én új tárgyalást tűztek ki Szattobekné ügyében, amelyen hivatalvesztésre ítélték. Az új fellebbezésre már kemény hangú magyarázatot adott a minisztérium felé a fegyelmi választmány. A levél hemzseg a minősítő jelzőktől: az egyik oldalon a tanfelügyelő és a Muhyak a „legkorrektebbül viselkedtek", akikhez a „gyanú legkisebb árnyéka sem férhet", akik évizedekig szolgálták a népoktatást, amit miniszteri elismeréssel is honoráltak, míg a másik oldalon Szattobekné „ellenséges érzülettel viseltetett"; „ízléstelen beadványaiban", amely csak az ő „fantáziájának szüleménye", „vádaskodott", magát a „hatóság áldozatának tüntette fel" azért, hogy „ügyét mellékvágányra terelje". Mindezeken csak „mosolyogni kellene", ám mivel „ízléstelen morális felfogását", „csökönyösen félrevezető magatartását", „akadékoskodó, összeférhetetlen természetét" és „egyoldalú beállításait" tűrni nem lehet, el kellett küldeni.232 Felhívták továbbá a miniszter figyelmét, hogy a korábbi ítéletet „mindenki nagyon enyhének találta" és visszavétele csak „fokozná az elégedetlenséget"233 151
